APOSTOLOK CSELEKEDETEI 19:1-12

Mialatt Apollós Korintusban volt, Pál a felső vidékeket járta be. Azután történt, hogy Efézusba ment és ott néhány tanítványra talált, akiktől megkérdezte: „Vajon amikor hívőkké lettetek, kaptatok-e Szent Szellemet?” „De még csak nem is hallottuk, hogy Szent Szellem volna” – felelték azok, mire megkérdezte: „Hát mibe merítkeztetek be?” „A János bemerítésébe” – felelték azok. Pál ezt válaszolta: „János új felismerésre térített és úgy merített be. Egyidejűleg azt mondta a népnek, hogy higgyenek abban, aki ő utána jő el, tudniillik Jézusban.” Mikor ezt meghallották, bemerítkeztek az Úrnak, Jézusnak nevében. És amikor Pál kezét rájuk tette, rájuk szállott a Szent Szellem, nyelveken beszéltek és prófétáltak. Ezek a tanítványok összesen mintegy tizenketten voltak. Pál azután bement a zsinagógába, ott három hónapon át bátran szólott, az Isten királyságát fejtegette és igyekezett meggyőzni őket. De amikor némelyek magukat megkeményítve ellenszegültek és a sokaság előtt gonoszul szólottak az Útról, otthagyta őket és különválasztotta tőlük a tanítványokat. Ezekkel azután naponta értekezett Tiránnus iskolájában. Mintegy két éven át folyt ez így, úgyhogy az Ázsiában lakók mind meghallották az Úrnak szavát, zsidók is, hellének is. Az Isten Pál kezén át hatalmának nem mindennapi jeleit is adta, úgyhogy az elerőtlenültek Pál testéről a keszkenőket és a kötényeket is elvitték, mire elhagyták őket a betegségek, a rossz szellemek is kimentek belőlük.