PÉTER MÁSODIK LEVELE 1:3-19

Abból kell kiindulnom, hogy az ő isteni hatalma annak megismerésén át, aki minket dicsőségével és erényével elhívott, mindennel megajándékozott bennünket, ami az életre és istenfélelelemre (kegyességre) való, továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet közölhessen veletek. Ez ígéretekre támaszkodva ti is teljes serénységet vessetek latba, hogy hitetekben erényt nyújthassatok, az erényben megismerést, a megismerésben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban istenfélelmet, (kegyességet) az istenfélelemben (kegyességben) testvérek kedvelését, a testvérek kedvelésében szeretetet. Mert ha e dolgok megvannak és sokasodnak, Urunknak, a Krisztus Jézusnak megismerésében sem lesztek sem henyék, sem gyümölcstelenek. Akinél tudniillik nincsenek meg ezek, az vak és rövidlátó, aki megfeledkezett régi vétkeiből való megtisztulásáról. Azért annál inkább serénykedjetek testvéreim, hogy elhivatásotokat és kiválasztott voltotokat megszilárdítsátok, mert ha ezt teszitek, nem fogtok sohasem megbotlani. Mert így gazdag bemenetelt fognak nektek nyújtani Urunknak és Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak örök királyságába. Ezért készülök titeket szüntelenül emlékeztetni ezekre, noha ismerősök vagytok a jelenvaló igazsággal, sőt megszilárdultatok abban. Igazságos dolognak tartom azonban, hogy ameddig ebben a sátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket, hiszen tudom, hogy sátorom letevése hamarosan bekövetkezik, amint ezt Urunk, a Krisztus Jézus világossá tette nékem. Serényen fogok arra törekedni, hogy elköltözésem után is ezekről minden időben megemlékezzetek. Mert nem kibölcselkedett mesék után indultunk, mikor Urunknak, a Krisztus Jézusnak hatalmát és megjelenését megismertettük veletek, hanem azért szóltunk, mert szemtanúi lettünk az ő fensége nagyszerűségének. Mert mikor Isten, az Atya őt megtisztelte és megdicsőítette, ilyen szózat érkezett hozzá a fenséges dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, ki elnyerte helyeslésemet.” Ezt a szózatot mi, akik vele voltunk a szent hegyen, hallottuk. Így annál szilárdabbul tartjuk a prófétai igét, és helyesen cselekesztek, ha úgy figyeltek rá, mint homályos helyen világító mécsesre, mindaddig, míg felvirrad a nappal, és a hajnalcsillag felkél szívetekben.