PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 1:18-31

A keresztről szóló ige ugyanis ostobaság azoknak, akik elvesznek, nekünk azonban, akik megszabadulunk, Istennek hatalma. Hiszen így írták meg: „Megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, s az értelmesek értését elvetem.” Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a világkorszaknak vitatkozója? Nem tette-e ostobasággá Isten a világ bölcsességét? Miután a világ a bölcselet által nem ismerte meg az Istent az isteni bölcsességben, Isten úgy látta jónak, hogy „ostoba” igehirdetéssel mentse meg a hívőket. Miután a zsidók is jeleket kívánnak, hellének is bölcsességet keresnek, mi megfeszített Krisztust hirdetünk a zsidóknak botrányul, helléneknek ostobaságul, a választottaknak maguknak azonban, zsidóknak is, helléneknek is Krisztusul, Isten hatalmául, Isten bölcsességéül. Mert Isten ostobasága bölcsebb az embereknél, és Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Nézzetek csak vissza elhívatástok idejére, hogy nem sokan voltatok hús szerint bölcsek, nem sokan hatalmasok, nem sokan előkelőek. Ellenkezőleg, Isten azt választotta ki, ami ostoba a világban, hogy a bölcseket megszégyenítse, ami a világban erőtelen, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse azt, ami erős és azt választotta ki Isten, ami a világban nem nemes, ami megvetett, sőt a nem levőket, hogy hatástalanná tegye azt, ami van, hogy az Isten előtt egy hús se dicsekedhessék. Mert őtőle van, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok, kit Isten bölcsességünkké tett, továbbá igazságosságunkká, megszentelődésünkké, megváltásunkká is, hogy – amint írva van – „aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”