A zsoltárok könyve 69:19-36

Jól tudod, mennyi gyalázat ért, mennyire megaláztak ellenségeim, ismered gyűlölőimet! Egészen összetört a megaláztatás, minden reményem elhagyott. Részvétre vártam, de hiába! Reméltem, valaki megvigasztal, de senkit sem találtam! Ételembe mérget kevertek, szomjúságomban ecettel itattak. Ünnepi vacsorájuk legyen csapdává, ünnepeik közös lakomája ejtse tőrbe őket! Szemük homályosodjon meg, ne lássanak, reszkessen a félelemtől egész testük! Istenem, érje utol őket haragod, borítsa el őket haragod lángja! Lakóhelyük legyen pusztává, sátoruk lakatlanná! Mert azt üldözik, akit te vertél meg, Uram, annak fájdalmát gúnyolják, akit megsebeztél! Soha ne mentsd fel őket bűneikből, jóságodat ne ismerjék meg soha! Töröld ki nevüket az élők könyvéből, soha ne sorolják őket az igazak közé! De engem, aki szegény és szenvedő vagyok, ments meg, Istenem, hadd ismerjem meg szabadításodat! Akkor majd énekkel dicsérem Isten nevét, és hálaadással dicsőítem őt! Hiszen az Örökkévalónak jobban tetszik a dicséret, mint az oltáron égő ökrök és bikák! Az alázatosak és szegények megértik ezt, és örülnek! Elevenedjen meg szívetek, akik Istent imádjátok! Mert az Örökkévaló meghallgat titeket, nem felejti el a foglyokat! Dicsérje őt a Menny, a Föld, a tenger, és minden, ami bennük van! Mert Isten megszabadítja Siont, és újra felépíti Júda városait, hogy ott lakjon népe megint, és örökségét birtokba vegye. Bizony, öröklik azt Isten szolgáinak gyermekei, akik szeretik őt, azok laknak majd ott!