A zsoltárok könyve 57
57
A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
1Könyörülj rajtam, Istenem,
könyörülj rajtam!
Lelkem oltalmat keresve hozzád menekül!
Szárnyaid árnyékába futok,
míg elvonul a veszedelem.
2A Felséges Istenhez kiáltok.
Istenhez, aki vigyáz rám,
és véghezviszi, amit felőlem gondolt!
3Segítséget küld a Mennyből,
és megment engem!
Bizony, megveri üldözőimet,
akik elevenen megennének! Szela
Elküldi hozzám hűséges szeretetét!
4Emberevő oroszlánok közt fekszem.
Emberek közt, akiknek fogaik lándzsák és nyilak,
nyelvük éles kard.
5Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben,
dicsőséged borítsa be a földet!
6Ellenségeim hálót készítettek,
hogy megfogjanak,
vermet ástak nekem,
de maguk estek bele! Szela
7Kész a szívem, Istenem,
felkészült a szívem,
hogy énekemmel és hangszeremmel dicsérjelek!
8Ébredj lelkem!
Ébredj fel lant és hárfa,
ébresszük fel a hajnalt!
9Uram, dicsérlek téged a nemzetek előtt!
Dicséreted éneklem a népek között!
10Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,
hűséged a felhőkig ér!
11Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben,
dicsőséged borítsa be a földet!
Jelenleg kiválasztva:
A zsoltárok könyve 57: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International