A zsoltárok könyve 137
137
1Babilon folyói mellett ültünk,
és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
2Hárfáinkat#137:2 Hárfa Ezek a húros hangszerek a Jeruzsálemi Templomban az Örökkévaló dicséretére szolgáltak. Miután a Templomot lerombolták, és a népet fogságba hurcolták, a hangszerek is elhallgattak.
a fűzfákra aggattuk,
3mert akik fogságba hurcoltak,
éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
idegen földön?!
5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
6ne tudjak többé énekelni,
ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
s ha nem te leszel legfőbb örömöm!
7Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
„Romboljátok csak földig a falait!”
8Ó Babilon, te is elpusztulsz!
Áldott legyen, aki megfizet neked,
ahogy minket elpusztítottál!
9Áldott, aki megragadja,
és sziklához veri kicsinyeidet!
Jelenleg kiválasztva:
A zsoltárok könyve 137: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International