A zsoltárok könyve 119:17-32

Légy jóindulattal szolgádhoz, hogy éljek, és engedelmeskedjek szavadnak! Nyisd fel szemem, hogy meglássam, milyen csodálatosak tanításaid! Idegen és jövevény vagyok e földön, kérlek, ne rejtsd el előlem parancsaidat! Sóvárog a szívem, ítéleteidet kívánja szüntelen. Uram, te megfenyíted a büszkéket: átkozottak, akik eltávolodnak parancsaidtól! Vedd le rólam a szégyent és gyalázatot, mert megőrzöm bizonyítékaidat! Ha a vezetők összeülnek, és ellenem beszélnek, szolgád akkor is törvényedről gondolkodik. Gyönyörködöm bizonyítékaidban, amelyekből tanácsot adsz nekem. Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg beszédeddel! Uram, elmondtam neked mindent őszintén, és te meghallgattál! Kérlek, taníts törvényeidre! Hadd lássam meg utasításaid értelmét, hogy gondolkodhassam csodálatos dolgaidról! Sír a lelkem a keserűség miatt, vigasztalj és erősíts meg szavaddal! Őrizz meg a hamisságtól és hűtlenségtől, erősíts meg tanításoddal! Eldöntöttem, hogy hűséges maradok hozzád, Uram! Ítéleteidet mindig szemem előtt tartom! Ragaszkodom bizonyítékaidhoz, Örökkévaló! Ne engedd, hogy megszégyenüljek! Futok, hogy engedelmeskedjek parancsaidnak, ha a szívem készségessé teszed!