A példabeszédek könyve 17:1-14

A példabeszédek könyve 17:1-14 EFO

Jobb egy falat száraz kenyér békességgel, mint a folytonos lakomázás veszekedéssel. A bölcs szolga uralkodni fog gazdája haszontalan fián, és együtt örököl a testvérekkel. Olvasztótégely kell az ezüstnek, kemence az aranynak, az ember szívét pedig az Örökkévaló tisztítja meg. Aki a gonosz beszédre figyel, maga is gonosztevő, aki rágalomra hallgat, maga is hazug. Ha a szegényen gúnyolódsz, Teremtőjét sérted meg, aki pedig más baján örül, nem kerüli el a büntetést. Az öregek koronája az unokák, a gyermekek dicsősége pedig a szülők. Nem illik az ostoba szájába a választékos beszéd, még kevésbé az uralkodó ajkára a hamis szó. Van, aki varázserejű kőnek hiszi a megvesztegetést, mindenütt ezzel akar célhoz érni. Aki megbocsátja a vétket, szeretetre törekszik, aki pedig újra felemlegeti, még a barátokat is elválasztja. Az értelmes embert egyetlen figyelmeztetés mélyebben érinti, mint száz csapás az öntelt ostobát. A gonosz egyre csak lázadozik, míg végül kegyetlen hírnök indul ellene. Inkább egy anyamedvével találkozz, akitől bocsait elvették, mint egy dühöngő ostobával! Ha rosszal fizetsz a jóért, befészkel házadba a gonosz, és el nem hagy többé! A vita kezdete olyan, mint repedés a gáton. Hagyd abba, mielőtt a veszekedés kitör!