Példabeszédek 17:1-14

Példabeszédek 17:1-14 HUNB

Jobb a száraz falat ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne. Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben. Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztó kemence, de a szívek vizsgálója az ÚR. A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel. Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák. Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele. Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától. Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene. Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik. Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj. A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.