Ezek Izráel népének táborhelyei, attól kezdve, hogy csapatokba rendezve, Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. Mózes az Örökkévaló utasítása szerint gondosan följegyezte ezeket a helyeket. Tehát ezek Izráel pusztai vándorlásának szakaszai és táborhelyei.
Izráel népe a Páska ünnepe után közvetlenül, az első hónap 15. napján indult útnak az egyiptomi Ramszeszből. Győzelmesen és bátran jöttek ki az egyiptomiak szeme láttára, miközben egész Egyiptom temette összes elsőszülöttjeit, akiket az Örökkévaló megölt. Az Örökkévaló ítéletet tartott Egyiptom istenei fölött.
Ezután Izráel táborhelyei a következők voltak: Szukkót, majd Étám, amely a sivatag szélén fekszik. Étámot elhagyva Pí-Haírót felé fordultak, amely Baál-Cáfónnal szemben fekszik, majd Migdól előtt vertek tábort.
Pí-Haírótból elindulva átgyalogoltak a tenger közepén a túloldalra, a sivatagba. Három napig vonultak az Étám-pusztában, amíg Márába érkeztek.
Következő táborhelyük az Élim-oázisban volt, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt.
Ezután a következő helyeken vertek tábort: a Vörös-tenger partján, majd a Szin-pusztában, azután Dofka, majd Álús következett, és Refídím, ahol nem volt ivóvíz.
Ezután a következő táborhelyeken állomásoztak: Sínai-puszta, Kibrót-Hattaava, Hacérót, Ritma, Rimmón-Perec, Libna, Rissza, Kehéláta, Sefer-hegy, Harádá, Makhélót, Tahat, Terah, Mitka
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
