„Milyen boldogok és áldottak,
akik felismerik, hogy szükségük van Istenre,
mert övék Isten Királysága!
Milyen boldogok és áldottak,
akik most gyászolnak és sírnak,
mert Isten majd megvigasztalja őket!
Milyen boldogok és áldottak
a szelídek és alázatosak,
mert ők fogják örökölni a földet!
Milyen boldogok és áldottak,
akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra,
mert Isten megadja nekik, amire vágynak!
Milyen boldogok és áldottak,
akik irgalmasan bánnak másokkal,
mert Isten is irgalmasan bánik velük!
Milyen boldogok és áldottak
a tiszta szívűek,
mert ők meglátják Istent!
Milyen boldogok és áldottak,
akik békességet teremtenek,
mert őket Isten gyermekeinek nevezik!
Milyen boldogok és áldottak,
akiket azért üldöznek, mert igazságosak!
Övék Isten Királysága!”
„Boldogok és áldottak vagytok, amikor miattam üldöznek, bántanak titeket, vagy mindenféle rosszat mondanak rólatok ok nélkül. Örüljetek és ujjongjatok, mert igen nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Így üldözték azokat a prófétákat is, akik előttetek éltek.”
„Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani? Bizony, akkor már semmire sem jó, ezért az emberek kidobják és eltapossák.
Ti vagytok a világosság az egész világ számára. A hegy tetejére épített várost sem lehet elrejteni. Ugyanígy, aki olajmécsest gyújt, nem rejti edény alá, hanem a mécstartóra teszi, hogy mindenkinek világítson, aki a házban van. Így ragyogjon a világosságotok az embereknek: hadd lássák, milyen jó, amit tesztek, és dicsérjék érte Mennyei Atyátokat!”