Jób könyve 38:1-41

Ezután az Örökkévaló válaszolt Jóbnak a forgószélből: „Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?! Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?! Készülj fel, mint igazi férfi, én kérdezlek, te pedig válaszolj nekem! Hol voltál, amikor a Földet megalapoztam? Mondd meg, ha igazán bölcs vagy! Tudod-e ki szabta meg méreteit? Ki mérte meg, mekkora legyen? Mire támaszkodnak a Föld oszlopai? Ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt énekeltek a hajnal csillagai, és az angyalok örvendezve ünnepeltek? Kicsoda zárta a tengert gátak mögé, mikor előtört vize, mintegy az anyaméhből? Akkor felhőkkel borítottam be, felruháztam azt fellegekkel, körülvettem sűrű sötétséggel, meghúztam határvonalát, ajtók és zárak mögé szorítottam, és azt mondtam: »Eddig jöjj, de ne tovább! Büszke hullámaid itt megálljanak!« Parancsoltál-e a reggelnek, csak egyszer is, hogy felvirradjon? Mutattad-e a hajnalnak, hol kezdjen világosodni? Te rendelted a hajnalfénynek, hogy ragadja meg a Föld sarkait, és rázza le a gonoszokat róla; amikor a föld átváltozik, mint az agyag, ha pecsétet nyomnak rá, mint mikor új ruhába öltözik valaki; amikor a gonoszoktól elveszik a világosságot, és felemelt karjukat összetörik? Eljutottál-e a tenger forrásaihoz? Jártál-e már az óceán fenekén? Láttad-e a halottak országának kapuit valaha, és a halál árnyékának kapuját láttad-e? Fel tudod-e fogni a Föld méreteit? Mondd meg, ha tudod! Melyik úton lakik a fény, és hol van a sötétség lakhelye? Te biztosan vissza tudod vinni saját helyükre, el tudod vezetni őket otthonukba! Hiszen olyan okos vagy, és annyira öreg, biztosan jól tudod mindezeket! Jártál-e a hó raktáraiban? Láttad-e a jég raktárházait? A rettenetes napokra tartogattam ezeket, felhalmoztam havat és jeget a háború és csaták idejére. Tudod-e, hol az út, amelyen a világosság szétterjed, vagy amelyen a keleti szél szétfut a földön? Ki hasít az égben utat a zuhogó esőnek, ki szabja meg útját a villámoknak? Ki áztatja meg a sivatagot, ahol nem lakik ember, és a pusztát, ahol nincs emberfia? Ki sarjaszt füvet ott, ahol senki sem jár, ki ad esőt a földre, hogy még a sivatag is kivirágzik? Kitől származik az eső, ki szüli a harmat cseppjeit? Kinek a méhéből keletkezik a jégeső? A hódara kinek a gyermeke? A víz jéggé fagy, mint a szikla, oly kemény, s a mély tengerek felszínét jégpáncél borítja. Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? Vagy felbonthatod-e az Orion köteleit? Te hozod-e fel a csillagképeket a maguk idejében? Kézen fogva vezeted talán a Göncölszekeret az égen? Ismered-e a csillagos ég törvényeit? Te határoztad meg, hogyan uralkodjanak a Föld fölött? Tudsz-e parancsolni a felhőknek odafent, hogy esővel borítsák be a földet? Szót fogadnak-e neked a villámok, hogy elinduljanak, s felelik-e neked: »Itt vagyunk, Uram, parancsodra várunk!« Ki adott bölcsességet az embernek, ki helyezett a belsejébe értelmet? Ki olyan bölcs, hogy megszámolja a fellegeket? Ki képes belőlük esőt fakasztani, mikor az aszály miatt porfelhők kavarognak, és a göröngyök keményre száradnak? Te adsz-e zsákmányt az anyaoroszlánnak, hogy csillapítsa kölykei éhségét, amelyek a barlangjukban heverésznek, rejtekhelyükön zsákmányra lesve lapulnak? Ki ad enni a hollóknak, mikor zsákmányt keresve keringenek, fiókáikat ki eteti, mikor éhesen Istenhez kiáltanak?