Jób könyve 10:1-4

„Lelkemből megutáltam az életemet! Szabadjára engedem panaszomat, kiöntöm lelkem keserűségét, hadd szóljak szabadon! Azt mondom Istennek: Ne ítélj el, hadd tudjam, mivel vádolsz engem! Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz, miért veted meg kezed alkotását? Miért pártolod a gonoszok szándékait? Pedig szemeid nem emberszemek, te nem úgy látsz, mint a halandó!