Jeremiás próféta könyve 17:1-8

Ezt mondja az Örökkévaló: „Júda népének bűne fel van jegyezve vastollal szívük tábláira, kemény vésővel fel van vésve oltáraik szarvára. Hiszen most is ott áldoznak a bálványok oltárain, és az Asera-oszlopok előtt, a zöld fák alatt, a magas dombokon, hegyeken és mezőkön. Bűneid miatt zsákmányul adom ellenségeidnek minden vagyonodat, összes kincseidet, egész országodat, Júda népe! Tetteid miatt elveszíted tőlem kapott örökségedet. Ellenségeid szolgájává teszlek, olyan földön, amelyet nem ismertél, mivel magadra haragítottál, s haragom tüze örökké égni fog.” Ezt mondja az Örökkévaló: „Átkozott, aki halandóban bízik, emberi erőre támaszkodik, kinek szíve az Örökkévalótól elfordul! Olyan lesz, mint magányos bokor a sivatagban, lakatlan száraz földön, kietlen sós pusztában: semmi jót nem remél. Áldott, aki az Örökkévalóban bízik, akinek reménye az Örökkévaló! Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa, amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja, s nem fél a száraz évszaktól, mert levelei akkor is zöldellnek. Még aszály idején sem aggódik, s termését idejében meghozza.”