Jeremiás próféta könyve 1:5-17

„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek téged. Még meg sem születtél, én már különválasztottalak magamnak, hogy a nemzetek prófétája legyél.” De én ezt válaszoltam: Jaj, Örökkévaló Úr Isten! Nem vagyok én járatos a nyilvános beszédben, még olyan fiatal vagyok! Akkor az Örökkévaló ezt felelte: „Ne mondd, hogy túl fiatal vagy, csak menj, ahová küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok! Ne félj azoktól, akikhez menned kell, mert én vagyok veled, hogy megmentselek a kezükből!” — az Örökkévaló mondja ezt neked. Majd az Örökkévaló kinyújtotta kezét, megérintette a számat, és ezt mondta: „Saját szavaimat adtam most a szádba! Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek, nemzetek és királyságok fölé állítalak, hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj, s hogy építs fel, és ültess el.” Majd az Örökkévaló ezt kérdezte tőlem: „Jeremiás, mit látsz?” Mandulafa ágát — feleltem. „Helyes — mondta az Örökkévaló —, jól láttad, mert én éberen őrködöm azon, hogy amit mondok, azt véghez is vigyem.” Másodszor is megkérdezett az Örökkévaló: „Jeremiás, most mit látsz?” Látok egy forrongó üstöt, amely észak felől éppen errefelé készül kiömleni — válaszoltam. Akkor az Örökkévaló ezt mondta: „Igen, észak felől tör a veszedelem az ország egész népére. Mert idehívom az északi királyságok összes nemzetségeit — mondja az Örökkévaló. — El is jönnek, királyaik felállítják trónjaikat Jeruzsálem falaival és kapuival szemben, és megostromolják a várost. Sőt, Júda összes többi városát is megostromolják. Én pedig ítéletet mondok a városaitok fölött, minden gonoszságukért: mivel elhagytak engem, más isteneknek vittek illat-áldozatot, és saját kezük alkotásait imádták. Jeremiás, készülj föl, indulj el, és hirdesd ki nekik mindazt, amit neked parancsolok! Meg ne rémülj tőlük, különben én rémítelek meg általuk!