Ézsaiás próféta könyve 6:3-13

Ézsaiás próféta könyve 6:3-13 EFO

Így kiáltottak egymásnak: „Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész Földet!” Hangjuktól megremegett az ajtó kerete és küszöbe, a templom pedig megtelt füsttel. Akkor én felkiáltottam: „Jaj nekem! Végem van, mert tisztátalan beszédű vagyok, és tisztátalan beszédű nép között lakom, mégis a saját szememmel látom a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát!” Ekkor az egyik szeráf hozzám repült. Kezében izzó parazsat hozott, amelyet fogóval vett az oltárról. Megérintette számat a parázzsal, és ezt mondta: „Nézd, amint ez a parázs megérintette ajkadat, vétked eltűnt, és bűnödre bocsánatot nyertél.” Majd az Úr hangját hallottam, aki ezt kérdezte: „Kit küldjek el? Ki lesz a hírvivőnk?” Ezt válaszoltam: „Itt vagyok én! Küldj el engem!” Ő pedig így szólt hozzám: „Menj! Mondd ennek a népnek: Csak hallgassátok és hallgassátok, újra meg újra, de ne értsétek meg! Csak nézzétek és nézzétek, újra meg újra, de ne lássátok!” „Menj, tedd érzéketlenné e nép szívét, füleiket zárd be, hogy ne halljanak, szemeiket takard el, hogy ne lássanak, szívükkel ne értsenek, hogy ne tudjanak visszatérni hozzám, és meg ne gyógyítsam őket!” Megkérdeztem: „Uram, meddig marad ez így?” Ezt válaszolta: „Ameddig elpusztult városaik romokban hevernek, házaik elhagyottan és lakatlanul állnak, földjük műveletlen marad és elvadul, mert messzire viszi az Örökkévaló a népet, alig marad valaki az országban. Ha tizedrészük megmarad, azt is újra meg újra pusztulás sújtja. Mégis, ahogy a tölgyfa tönkje életben marad, miután a fát kivágták, e nép maradéka is szent mag lesz, és életben marad.”