Így kiáltott egyik a másiknak:
Szent, szent, szent a Seregek Ura,
dicsősége betölti az egész földet!
A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam:
Jaj nekem! Elvesztem,
mert tisztátalan ajkú vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom.
Hiszen a Királyt, a Seregek Urát
látták szemeim!
És hozzám repült az egyik szeráf,
kezében parázs volt,
amelyet fogóval vett le az oltárról.
Számhoz érintette, és ezt mondta:
Íme, ez megérintette ajkadat,
bűnöd el van véve,
vétked meg van bocsátva.
Majd az Úr szavát hallottam,
aki ezt mondta:
Kit küldjek el,
ki megy el követségünkben?
Én ezt mondtam:
Itt vagyok, engem küldj!
Ő válaszolt: Menj,
és mondd meg e népnek:
Hallván halljatok, de ne értsetek,
látván lássatok, de ne ismerjetek!
Tedd kövérré e nép szívét,
tedd süketté a fülét,
és kösd be a szemét,
hogy szemével ne lásson,
fülével ne halljon,
szívével ne értsen,
és megtérve meg ne gyógyuljon.
Megkérdeztem:
Meddig tart ez, Uram?
Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak,
és lakatlanok nem lesznek a városok,
a házakban nem lesz ember,
a föld pedig pusztává nem válik.
Eltávolítja az Úr az embert,
és nagyon elhagyott lesz az ország.
Ha megmarad belőle egy tized,
azt is újból pusztulás éri.
De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek
kivágás után is megmarad a gyökere.
Ez a gyökér lesz a szent mag!