Ézsaiás próféta könyve 57
57
1Sorra mennek el az igazak,
de senki sem törődik vele.
Az istenfélőket egybegyűjtik,
de senki sem érti miért.
Az igazakat, bizony, elviszik,
mielőtt a veszedelem megérkezik.
2De eljön a békesség ideje is.
Akik addig egyenes úton jártak,
háborítatlanul pihennek nyugvóhelyükön.
A bálványimádók büntetése
3„Ti pedig jöjjetek csak ide, boszorkányfajzatok,
prostituáltak és paráznák fiai!
4Kiből űztetek gúnyt?
Ki ellen szóltatok?
Kire öltöttétek ki nyelveteket?#57:4 nyelveteket Valószínűleg a Bél nevű bálványistenre utal. Ennek szobrai általában kinyújtott nyelvű alakot ábrázoltak.
Hiszen ti mind hűtlenségből származtok,
hamisság gyermekei vagytok!
5Hiszen minden vágyatok,
hogy a zöldellő fák alatt bálványokat imádjatok!
Megölitek a csecsemőket,
hogy bálványoknak áldozzátok fel őket
a völgyekben és a sziklák hasadékaiban!
6Patakok sima kövein áldoztok,
étel- és italáldozattal tisztelitek bálványaitokat.
Hát legyen minden örökségetek az a kő!
Akit imádtatok, az legyen örökrészetek!
Tűrjem mindezt csendben,
és nyugodjak bele?
7Magas hegyeken#57:7 hegyeken Vagy: „magaslatokon”. Lásd a Szójegyzékben. vetettél ágyat,
s ott paráználkodtál bálványaiddal,
oda mentél fel, hogy áldozz nekik!
8Ajtód mögé állítottad szobraikat,
varázsjeleiket ajtófélfádra szögezted.#57:8 szögezted Az 5Móz 6:9 szerint a Törvény igéit kellett emlékeztetőül az ajtófélfára írni.
Elhagytál engem, hozzájuk szegődtél,
paráználkodtál, és szövetséget kötöttél velük,
mert szeretted ágyukat és jeleiket!#57:8 jeleiket A bálványok szobrai, emlékeztető jelképei, a paráznaság szimbólumai.
9Illatos kenőcsökkel kented meg magad,
és Molokhoz mentél olajoddal.
Messze földre is követeket küldtél,
egészen a Seolig aljasodtál!
10Belefáradtál a sok mesterkedésbe,
mégsem ismerted be, hogy haszontalan.
Új erőre kaptál, és nem lettél beteg.
11Kitől féltél?
Kitől rettegtél, hogy engem elhagytál?
Miért hazudtál?
Miért nem emlékeztél rám?
Miért nem vetted szívedre?
Régóta hallgattam, ezért nem tiszteltél?
12De most megmutatom neked, mit ér igazságod,
és mit érnek tetteid!
Nem segítenek rajtad,
nem érnek semmit!
13Amikor majd segítségért kiáltasz,
mentsen meg téged bálványaid serege!
Bizony, nem érnek semmit,
mert a szél hordja szét őket,
még egy gyenge lehelet is elfújja mindet!
De aki bennem bízik,
birtokul kapja a földet,
örökségül kapja szent hegyemet.”
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!
14„Készítsétek az utat,
készítsétek és egyengessétek!
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!”
15Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges,
aki az örökkévalóságban lakik,
s kinek neve szent:
„Magasságban és szentségben lakom,
de az alázatos és megtört szívűvel is,
hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem,
s az összetörtek szívét életre keltsem.
16Nem haragszom örökké,
és nem perelek vég nélkül,
mert az emberek szellme
reményét vesztve elcsüggedne.
17Kapzsisága miatt haragudtam meg rá,
és megbüntettem érte.
Haragomban arcom eltakartam előle,
ő pedig elfordult tőlem,
és a maga útján járt.
18Láttam, hogy saját feje után megy,
mégis meggyógyítom, és vezetem őt!
Sőt, megvigasztalom őt is,
meg azokat is, akik romlásán búsultak.
19Még azt is megteszem,
hogy hálát adjon mindezért!
Békesség, békesség azoknak,
akik távol vannak,
és azoknak is, akik közel
— mondja az Örökkévaló —,
én meggyógyítom őt!”
20De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok:
iszapot és sarat hánynak ki,
szennyes habokat tajtékoznak.
Nyughatatlanok!
21„Nincs békesség az istenteleneknek!”
— ezt mondja Istenem.
Jelenleg kiválasztva:
Ézsaiás próféta könyve 57: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International