Gonoszsággal örvendeztetik meg királyukat,
hazugsággal fejedelmeiket.
Egytől egyig mind hűtlenek,
mint a házasságtörők!
Olyanok, mint a felfűtött kemence,
melynek már nem szítják a tüzét,
míg a bekovászolt tészta megkel,
belül mégis forró marad.
Királyunk napján a fejedelmek dáridóznak,
ivócimboráik csúfolódó idegenek,
s a bortól mind megbetegszenek.
Felhevülnek a bortól,
mint parázstól a kemence.
Egész éjjel izzanak,
reggel megint lángolnak,
mint a felszított tűz.
Tüzesek, mint a kemence,
s elemésztik vezetőiket.
Királyaik sorra elhullanak,
még sincs közöttük senki,
aki segítségül hívná nevem!
Efraim összekeveredett a nemzetekkel,
s olyan lett, mint a kemencében hagyott lángos:
odaégett.
Mert idegenek emésztik fel erejét,
de észre sem veszi!
Már haja is megőszült,
de azt sem veszi észre.
Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
mert nem térnek vissza Istenükhöz, az Örökkévalóhoz,
nem keresik őt mindennek ellenére sem.
Efraim is olyanná lett,
mint egy ostoba galamb.
Milyen értelmetlenek,
hiszen Egyiptomot hívják segítségül,
és Asszíriához küldenek követeket!
De akárhová futkosnak,
hálót feszítek eléjük,
s megfogom őket, mint a repdeső madarakat.
Megbüntetem őket,
mivel idegenekkel szövetkeztek.