A zsidókhoz írt levél 12:14-29

A zsidókhoz írt levél 12:14-29 EFO

Igyekezzetek mindenkivel békességben élni! Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek, mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat! Vigyázzatok, hogy Isten kegyelmétől senki el ne forduljon! Vigyázzatok, hogy senkiben ne növekedjen fel a keserűség, mint egy mérgező növény, mert ez sok más embert is megmérgezhet! Közöttetek senki ne éljen szexuális bűnben! Senki se legyen istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! Tudjátok, hogy amikor később örökölni akarta az áldást, már nem kapta meg. Nem tudott többé változtatni azon, amit tett, pedig sírva igyekezett megszerezni az apja áldását. Ti már új helyre érkeztetek, nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai-hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég, nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz, a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy azok, akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé, mert nem tudták elviselni a kapott parancsot: „Még ha egy állat érinti is a hegyet, azt is halálra kell kövezni.” Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.” Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion-hegy, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem, és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek. Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és a megváltott emberek szellemeihez, akik már tökéletessé váltak. Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte, és Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére. Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk! Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.” Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen. Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!