Habakuk próféta könyve 3:8-19

Habakuk próféta könyve 3:8-19 EFO

Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg? A folyókra haragszol, vagy a tengerre, hogy vágtató lovakon, robogó harci szekereken száguldasz a győzelemre? Nyilaidat előveszed tegzedből, s íjadat kifeszíted. Szela Meghasítod a földet, és folyók ömlenek a száraz földön. Meglátnak téged a hegyek és remegnek, vízáradat borítja el a földet, megszólalnak a mélység vizei, és magasra csapnak a hullámok. A Nap és a Hold megállnak az égen, amikor villámló nyilaidat és ragyogó lándzsád meglátják. Haragodban megtaposod a földet, eltiprod a nemzeteket. Csatába indulsz, hogy népedet megszabadítsd, felkentedet győzelemre vezeted. Lesújtasz a gonoszok vezérére, seregestől elpusztítod. Szela Saját nyilaival lövöd le a gonoszok vezérét, aki forgószélként ránk tört seregével, hogy szétszórja népünket. Már előre örült, hogy saját otthonában pusztíthatja el a védteleneket. Bizony, megtaposod lovaiddal a tenger habjait, a nagy vizek hullámait! Hallottam mindezt, és egész testem remeg! Fogaim vacognak a félelemtől, csontjaim reszketnek, lábam rogyadozik. Mégis nyugodtan várom, amíg a látomás beteljesül, amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad. Bár a fügefa nem fog virágozni, s nem terem a szőlő, sem az olajfa, a szántóföldön elmarad az aratás, kipusztul az akolból a juhnyáj, s az ökrök istállója üresen áll, én mégis örvendezek az Örökkévalóban, ujjongok szabadító Istenemben! Mert az Örökkévaló Isten megerősít engem! Biztossá teszi lépéseimet, mint a hegyi kecskék ugrásait, és magas sziklákon vezet engem.