Habakuk próféta könyve 2:12-20

„Nézzétek, akik városukat igazságtalanságra alapozzák, s falait gyilkossággal építik! Nem tudják, hogy az Örökkévaló, a Seregek Ura így határozott: lángok martaléka lesz mind, amit a népek építenek, semmivé válik minden, amiért a nemzetek fáradoztak! De az Örökkévaló dicsőségének megismerése betölti a földet, amint a víz megtölti a tengert!” „Nézzétek azokat, akik szomszédaikat megitatják haragjuk poharából, amíg egészen megittasodnak, hogy gyalázatukat lássák! Bizony, neked is innod kell, s dicsőség helyett szégyen borít be. Az Örökkévaló kezében a pohár, igyál te is, amíg majd tántorogsz! Most rajtad a sor, s téged is elborít a gyalázat! Ahogy pusztítottad a libanoni erdőket, úgy fogsz elpusztulni te is! Ahogy rettegtek tőled az erdei vadak, úgy fogsz rettegni te is, mivel a városlakókat halomra gyilkoltad, erőszakoskodtál és kegyetlenkedtél velük!” Mire jó a bálványszobor annak, aki faragta, vagy az öntött bálvány, amely csak hazugságra tanít? Hiszen készítője csupán a maga munkájában bízik, olyan istenben hisz, aki néma! Jaj annak, aki fából faragott bálványát kéri: „Ébredj föl, és segíts rajtam!” Vagy néma kőbálványához imádkozik: „Kelj föl, segíts meg!” Kaphat-e tőle útmutatást? Nézzétek! Arannyal, ezüsttel feldíszítették, de nincs benne élet és lehelet, egy szikrányi sem! Az Örökkévaló azonban trónján ül, szent templomában! Némuljon el az egész föld színe előtt!