Ezékiel próféta könyve 31

31
Prófécia Asszíriáról és Egyiptomról
1A száműzetés tizenegyedik évében,#31:1 A száműzetés… évében Vagyis Kr.e. 587-ben. a harmadik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
2„Ember fia, ezt mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és népe sokaságának:
Lám, te azt gondolod,
hogy nagyságodhoz és hatalmadhoz
senki más nem mérhető!
3Nézd csak Asszíriát!
Hatalmas volt, mint egy fenséges cédrus
a Libanon hegyein.
Gyönyörű ágait széttárta,
dús lombja árnyékot adott,
sudár termete a felhőkig ért.
4Bőséges víz öntözte,
a mélység áradata növelte magasra,
folyók mosták a tövét,
s patakokat küldött az erdő többi fáihoz.
5Azért lett oly hatalmas, túlnőtte a többi fát,
hajtásai sokasodtak,
ágai is nagyra nőttek,
mert bőséges víz öntözte tövét.
6Fészket raktak ágain az égi madarak,
alatta szülték kicsinyeiket a mezei vadak,
árnyékában nagy nemzetek laktak.
7Gyökereit mély vizekhez nyújtotta,
azért nőtt olyan hatalmasra,
ágait messzire terjesztette.
8Még Isten kertjének a cédrusai
sem versenyezhettek vele,
ágai dúsabbak voltak a ciprusoknál,
pompás lombját irigyelték a platánok.
Isten kertjében egyetlen fa
sem volt szépségben hozzá fogható.
9Oly széppé tettem,
oly dús és fenséges lett koronája,
hogy Éden minden fája irigyelte
Isten kertjében.”
10Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel magasra nőtt, és csúcsát a felhőkig emelte, gőgös lett, és szíve felfuvalkodott. 11Kiszolgáltattam hát a nemzetek urának, bánjon vele tetszése szerint. Bizony, gonoszsága miatt taszítottam el Asszíriát! 12Kivágták a hatalmas cédrust az idegenek, ledöntötték, s ott hagyták azok, akiktől a népek rettegnek. Lezuhant a cédrus, elterült hegyen-völgyön, összetört ágai hevernek minden folyó mellett. Elfutottak árnyékából a népek, és otthagyták. 13Törött gallyai közt madarak fészkelnek, ágain taposnak a mezei vadak.
14Ezért hát egyik fa se nőjön túl magasra, ne emelje felhők közé a fejét, még ha víz mellé ültették is. Ne kevélykedjen magasságával, aki vizet iszik, mert mind meg kell halnia, mind a mélységbe száll alá, a halottak országába. Azok közé kerül, akik régen meghaltak, és a sírba kerültek.
15Azon a napon, mikor sírba száll Asszíria — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, meggyászoltatom őt a tengerekkel, bezárom fölötte a mélységes vizeket, elapasztom a folyókat, forrásaik kiszáradnak, még Libanon erdeje is gyászba öltözik, a mező fái pedig elepednek a szmjúságtól. 16Zuhanása robajától a népek megremegnek, amikor a halottak országába hajítom Asszíriát — azok közé, akik a sírba szálltak. Megvigasztalódnak akkor a mélységben a többi fák, Éden összes fái, a legszebb libanoni cédrusok — mind, akiket a víz éltet. 17Ezek is vele együtt szállnak a sírba, meg azok is, akiket fegyver ölt meg, Asszíria minden segítője és társa, s akik a népek közül árnyékában nyugodtak.
18Lásd, Egyiptom, mennyi hatalmas fa nőtt Isten kertjében, Édenben! Melyik mérhető hozzád dicsőségben? Mégis az alvilágba hullasz alá a többi fával együtt, ott fogsz feküdni a körülmetéletlenek#31:18 körülmetéletlenek Vagyis azok, akik nem tartoznak Izráel közösségéhez, ahhoz a szövetséghez, amelyet Isten kötött a saját népével. Ennek a szövetségnek a jele a körülmetélés. között, a karddal megöltek között!
Bizony, ez lesz a sorsa a fáraónak, meg töméntelen seregének is!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be