Becalél elkészítette a négyzet alakú égőáldozati oltárt is sittim fából. Ennek széle-hossza 5, a magassága pedig 3 könyök volt. A négy sarkán egy-egy szarv emelkedett ki, de úgy, hogy az oltár és a szarvai egy darabból készültek. Az egész oltárt bronzlemezzel borította Becalél. Készített hozzá mindenféle használati eszközt is bronzból: edényeket, lapátokat, csészéket, villákat és parázs-serpenyőket. Készített egy bronzrostélyt, amelynek négy sarkán egy-egy vastag bronzkarika volt, hogy a hordozásra szolgáló rudakat abba illesszék. A rácsot az oltár belsejébe helyezte, hogy az félmagasságban helyezkedjen el. Az oltár hordozásához szolgáló sittim fa rudakat is bevonta bronzzal. A rudakat az oltár két átellenes oldalán lévő karikákba illesztette, így lehetett hordozni az oltárt. Az oltár alul-fölül nyitott volt, a fala pedig deszkákból készült.
Elkészítette a mosdómedencét és az állványt is bronzból. Ehhez a bronzot azok az asszonyok ajándékozták, akik a Találkozás Sátorának bejáratánál szolgáltak: a saját bronztükreiket adták oda.
Azután elkészítette Becalél a Szent Sátort körülvevő udvar kerítését finom fehér lenvászonból. A déli oldalon a kerítés 100 könyök hosszú volt, és 20 oszlop tartotta. Minden oszlop egy-egy bronztalpon állt. Az oszlopok tetején lévő horgok ezüstből készültek, és az összekötő rudakat is ezüsttel borították. Az északi oldal ugyanígy készült: 100 könyök hosszú volt, és 20 oszlop tartotta, amelyek bronztalpakon álltak. Ugyanolyanok voltak a horgok és az összekötő rudak is.
A rövidebb nyugati oldal hossza 50 könyök volt, 10 oszloppal, egyébként ugyanolyan volt, mint a hosszú oldalak.
A keleti oldalon szintén 50 könyök volt az udvar szélessége. Ennek az oldalnak a közepén volt a bejárat, és mellette jobbról-balról folytatódott a kerítés 15-15 könyök hosszúságban, 3-3 oszloppal, amelyek szintén bronztalpakon álltak.
Az udvar kerítését körös-körül finom fehér lenvászonból készült függöny alkotta. Az udvar minden egyes oszlopának talpa bronzból készült, az oszlopfőket azonban ezüsttel borították be. Az oszlopokat a tetejükön körös-körül ezüsttel borított rudak kapcsolták össze.
A keleti oldalon középen készült az udvar bejárata, amelyet függöny takart 20 könyök hosszúságban. A bejárat magassága ugyanúgy 5 könyöknyi volt, mint a kerítés magassága. A függöny finom fehér lenvászonból készült, amelynek díszítéséhez kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonalat használtak. A függönyt 4 oszlop tartotta, amelyek egy-egy bronztalpon álltak. Az oszlopfőket ezüsttel borították, és ezüstből készültek a függönyt tartó huzalok és horgok is. A Szent Sátor és a kerítés tartócövekei mind bronzból készültek.
Mózes megparancsolta a lévitáknak, hogy vegyenek számba, és jegyezzenek föl mindent, amit a Szent Sátor, vagyis a Szövetség Sátora építéséhez fölhasználtak. Ítámár, Áron főpap fia vezetésével készítették a léviták ezt a leltárt.
A Júda törzséből való Becalél (aki Húr fiának, Úrinak volt a fia) mindent úgy készített el, ahogyan az Örökkévaló azt Mózesnek megparancsolta. Segített Becalélnek a Dán törzséből való Oholíáb, Ahíszámák fia, aki kiválóan értett a tervezéshez és kivitelezéshez is. Mestere volt a famunkáknak, szövésnek és hímzésnek. Értett a finom lenvásznak készítéséhez, és a kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonállal való szövéshez és hímzéshez.
A szent hely építése során fölhasznált aranyat teljes egészében Izráel népe gyűjtötte össze ajándékul. Ennek mennyisége 29 talentum és 730 sékel volt, a szent mérték szerint.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
