Mózes második könyve 17
17
Víz fakad a kősziklából
(4Móz 20:1–13)
1Ezután Izráel népének közössége az Örökkévaló parancsa szerint tovább vonult az egyik táborhelyről a következőre a Szín-pusztában. Elérkeztek Refídímbe, és ott letáboroztak, de nem találtak ivóvizet. 2A nép ismét Mózes ellen fordult, és követelődzött: „Adj nekünk ivóvizet!”
Mózes ezt kérdezte tőlük: „Miért támadtok nekem? Miért teszitek próbára az Örökkévaló türelmét?”
3De az emberek már nagyon megszomjaztak, és Mózest vádolták: „Azért hoztál ide minket Egyiptomból, hogy szomjúsággal ölj meg bennünket, gyermekeinkkel meg állatainkkal együtt?!”
4Mózes kétségbeesetten kiáltott az Örökkévalóhoz segítségért: „Uram, mit tegyek ezzel a néppel? Meg akarnak kövezni engem!”
5Az Örökkévaló így felelt: „Mózes, vedd magad mellé Izráel népének néhány vezetőjét, és menj előre velük együtt! A botod, amellyel a Nílus vizére ütöttél, legyen a kezedben. 6Én majd ott fogok állni előtted a sziklán, a Hóreb-hegyen.#17:6 Hóreb-hegy A Sínai-hegy másik neve. Üss rá a botoddal arra a sziklára, s akkor víz fakad belőle, hogy ihasson az egész nép.”
Mózes, Izráel vezetőinek szeme láttára így is tett, és valóban víz fakadt a kősziklából.
7Azután így nevezte azt a helyet: „Massza” és „Meríbá”. Ez azt jelenti: „Próbatétel” és „Panaszkodás.” Azért adta Mózes ezt a nevet, mert ott a nép panaszkodott és lázadozott, ezzel pedig próbára tették az Örökkévalót, hogy valóban velük van-e.
Harc és győzelem az amálekiek ellen
8Ezután az amálekiek megtámadták Izráel népét Refídímben. 9Mózes ezt mondta Józsuénak: „Válassz ki egy csapatot, és vezesd őket az amálekiek ellen! Holnap én a dombtetőn fogok állni, és a kezemben lesz a bot, amelyet Isten adott.”
10Józsué engedelmeskedett, és másnap megütközött az amálekiek csapatával. Ezalatt Mózes, Áron és Húr fölmentek a dombtetőre. 11Mialatt Józsué és csapata harcolt, Mózes az égre emelte karját — s ekkor az izráeliek kerekedtek fölül ellenségeiken. Amikor azonban Mózes leengedte a karját, az izráelieket hátraszorították ellenségeik.
12Egy idő múlva Mózes elfáradt, és már nem bírta föltartani a karjait. Ekkor Áron és Húr fogtak egy követ, Mózest ráültették, és kétoldalt felemelve tartották a karjait egészen napnyugtáig. 13Így azután Józsué és csapata teljesen leverte az amálekieket.
14Ezután az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezt a csatát egy könyvtekercsbe, hogy soha ne merüljön feledésbe! Józsuénak is vésd jól az emlékezetébe! Mert Amálek népének még az emlékét is kiirtom az ég alól!”
15Mózes akkor oltárt épített az Örökkévalónak azon a helyen, és így nevezte: „Az Örökkévaló a győzelmi zászlóm.”#17:15 Az Örökkévaló a győzelmi zászlóm Szó szerint: „JHVH nisszi.” Ebből a második szó jelentése: „zászló”, „győzelmi hadijelvény” — tehát valamilyen jel, amelyet harc közben a magasba emelnek, s ameddig fent van, addig győzelmet jelent.
16Azt mondta Mózes: „Felemeltem kezemet az Örökkévaló trónusához, aki harcolni fog Amálek népe ellen nemzedékről nemzedékre!”
Jelenleg kiválasztva:
Mózes második könyve 17: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International