Dániel próféta könyve 4:1-14

Dániel próféta könyve 4:1-14 EFO

Nebukadneccar király üzenetet küldött birodalma összes népének, nemzetének és nyelvcsoportjának: „Bőséges békességet és jólétet kívánok nektek! Helyesnek tartom, hogy kihirdessem nektek azokat a csodálatos jeleket, amelyeket a leghatalmasabb Isten vitt véghez a szemem láttára. Milyen hatalmasak az ő jelei, milyen nagyok csodái! Birodalma örök királyság, uralma megmarad nemzedékről nemzedékre.” Én, Nebukadneccar, gondtalan békességben és jólétben éltem palotámban. De egyik éjjel álmot láttam, amely megrémített. Ágyamban feküdtem, de látomásaim és gondolataim nyugtalanítottak. Parancsoltam hát, hogy jöjjön elém az összes babilóniai bölcs, és fejtsék meg az álmom értelmét. Elém is álltak a varázslók, asztrológusok, jósok és káldeusok mind, akiknek elmondtam, hogy mit álmodtam, de egyikük sem tudta megfejteni. Végül elém jött Dániel — akit istenem neve után Baltazárnak neveztek el —, s akiben a szent istenek szelleme lakik. Neki is elmondtam az álmomat: „Baltazár, bölcsek vezetője, tudom, hogy a szent istenek szelleme lakik benned, és ezért nincs számodra megfejthetetlen titok. Hallgasd meg, mit álmodtam, és mondd meg nekem, hogy mit jelent! Ezt láttam álmomban: Hatalmas fa állt a föld közepén, igen magas termetű. Naggyá növekedett, és megerősödött, csúcsa az égig ért, messzire látszott, a föld széléig. Koronája gyönyörű, termése bőséges, s jutott belőle mindenkinek. Árnyékában tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak. Táplált a fa mindenkit az ég alatt. Majd láttam álomban, hogy egy őrszem, egy szent szállt le a mennyből, és ezt kiáltotta: »Vágjátok ki a fát, tördeljétek le ágait! Leveleit szaggassátok le, gyümölcseit szórjátok szét! Fussanak szét árnyékából a vadak, meneküljenek róla a madarak!