A királyok második könyve 18

18
Ezékiás, Júda királya
(2Krón 29:1–32:33)
1Hóséá, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 3. évében lett király Júdában Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia. 2Amikor Ezékiás trónra lépett, 25 éves volt, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abínak hívták, Zekarjá leánya volt.
3Azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, ahhoz hasonlóan, amit ősapja, Dávid király tett.
4Ezékiás volt az, aki lerombolta a magaslatokat, összetörte a bálványoknak emelt köveket és az Asera-oszlopokat. Összetörte a rézkígyót is — amelyet még Mózes készített —, mivel a nép abból is bálványt csinált: Nehustánnak#18:4 Nehustán Ez a szó a héberben hasonlít a „bronzkígyó” szóra. nevezték el, és áldozatokat mutattak be neki.
5Mivel Ezékiás bízott az Örökkévalóban, Izráel Istenében, Júda királyai között nem volt hozzá hasonló sem utána, sem előtte. 6Teljes szívvel ragaszkodott az Örökkévalóhoz, és hűségesen követte őt. Engedelmeskedett az Örökkévaló parancsainak, amelyeket Mózes által parancsolt.
7Ezért vele volt az Örökkévaló, és Ezékiás minden vállalkozásában sikeres volt.
Lerázta magáról Asszíria királyának igáját és nem szolgálta többé.#18:7 nem szolgálta többé Vagyis nem fizetett adót neki. 8Ezékiás volt az, aki megverte a filiszteusok seregét, és egészen Gázáig hatolt. Összes településüket elfoglalta, a legkisebb városoktól a legnagyobbakig.
Asszíria megszünteti Izráel királyságát
9Ezékiás király uralkodásának 4. évében — amely Hóséa, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 7. éve volt — Salmaneszer, Asszíria királya Izráel ellen vonult, és ostrom alá vette Samáriát. 10Három év múlva el is foglalta. Ez tehát Ezékiás király uralkodásának 6. évében, vagyis Hóséa, Izráel királya uralkodásának 9. évében történt: ekkor esett el Samária. 11Ezután az asszír király Izráel népét száműzetésbe hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban. 12Azért történt ez Izráel népével, mert nem engedelmeskedtek Istenük, az Örökkévaló szavának: mindannak, amit szolgája, Mózes által megparancsolt nekik, tehát megtörték az ő szövetségét. Nem hallgattak a szavára, és nem aszerint cselekedtek.
Asszíria királya megtámadja Jeruzsálemet is
(2Krón 32; Ézs 36)
13Ezékiás király uralkodásának 14. évében Szanhérib, Asszíria királya felvonult Júda ellen, és Jeruzsálem kivételével az összes fallal kerített várost elfoglalta. 14Akkor Ezékiás, Júda királya üzenetet küldött neki Lákisba: „Beismerem, hogy vétkeztem ellened! Kész vagyok megfizetni, amit büntetésül kivetsz rám, csak vonulj vissza!”
Az asszír király 300 talentum ezüst és 30 talentum#18:14 300 talentum… 30 talentum Mai mértékkel kb. 10 t, illetve kb. 1 t. arany megfizetésére kötelezte Ezékiást, 15aki teljesítette is ezt a követelést. Ehhez azonban össze kellett gyűjtenie minden kincset az Örökkévaló Templomából és a királyi kincstárból is. 16Még a Templom ajtószárnyairól és az ajtófélfákról is le kellett vágnia az aranyborítást, s mindezt oda kellett adnia Asszíria királyának. Az ajtókat és az ajtófélfákat korábban éppen Ezékiás parancsára borították be arannyal.
Asszíria királya gyalázza az Örökkévalót
17Az asszír király mégis elküldte Lákisból három tisztjét — akik a legfontosabb tisztségeket viselték — a hadvezérét, a testőrség parancsnokát és a kormányzót egy nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Miután az asszír sereg megérkezett Jeruzsálem határába, a három asszír tisztviselő megállt a csatorna végénél, amely a Felső-tavat#18:17 Felső-tó Valójában víztároló (ciszterna) Jeruzsálemben, amely Dávid városának déli sarkában volt. Később Siloám-tónak nevezték. táplálja. közel az úthoz, amely a ruhamosók mezejére vezet. 18Azután hívatták Ezékiás királyt, de ő három főemberét küldte ki: Eljákimot, Hilkijjáhú fiát, a királyi palota udvarmesterét, Sebnát, a király titkárát, és Jóáhot, Ászáf fiát, a krónika-írót.
19A kormányzó ezt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Kérlek, mondjátok meg uratoknak:
»Azt mondja a nagy király, Asszíria királya: Ugyan miben reménykedsz? 20Azt mondod, hogy van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 21Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! 22Vagy talán azt mondod: Istenünk, az Örökkévaló az, akiben bízunk! De vajon nem ő az, akinek az oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?
23Akkor hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.
24Ugyan hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb vezérét is? Vagy talán Egyiptom harci szekereiben és lovaiban bízol?
25Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”
26Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták a kormányzónak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne héberül szólj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!”
27De ő így válaszolt: „Uram nemcsak uratoknak és nektek küldte ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint ami rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni és vizeleteteket isszátok!”#18:27 Azzal fenyegette a város lakóit, hogy szoros ostromgyűrűvel körülveszi a várost, és kiéhezteti őket.
28Akkor a kormányzó odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, Asszíria királya!
29»Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből! 30Ne higgyetek Ezékiásnak! Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló biztosan megszabadít benneteket, és ezt a várost nem adja Asszíria királyának a kezébe. 31Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:
Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek és saját kutatok vizét ihatjátok. 32Azután majd eljövök, és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok! Ott bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje, olívaolaj- és méztermő föld!
Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet azzal, hogy maga az Örökkévaló fog megszabadítani benneteket! 33Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? 34Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? 35Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?«”
36De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak, és semmit sem válaszoltak erre, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóba az ellenséggel. 37Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónika-író visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában,#18:37 megszaggatott ruhában Ez a gyász és a szomorúság jele volt az ókori keleten. és átadták a kormányzó üzenetét.

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be