A krónikák második könyve 18

18
Mikájehú próféta Aháb és Jósafát király előtt
(1Kir 22:1–40)
1Jósafát nagyon meggazdagodott, és mindenki tisztelte. Azután fiának házassága révén rokonságba került#18:1 rokonságba került Jósafát fia feleségül vette Aháb leányát. Lásd 2Krón 21:6. Ahábbal, Izráel királyával. 2Néhány évvel később meglátogatta Ahábot Samária városában. Aháb sok juhot meg marhát vágatott le, és nagy vendégséget rendezett Jósafát és kísérete tiszteletére. Rábeszélte Jósafátot, hogy hadseregével együtt csatlakozzon hozzá, és együtt támadják meg Rámót-Gileád városát. 3Aháb, Izráel királya megkérdezte Jósafátot, Júda királyát: „Velem jössz-e Rámót-Gileád ellen?” Jósafát ezt válaszolta: „Én is elmegyek, akárcsak te — és népem is, akárcsak a te néped. Veled leszünk ebben a hadjáratban. 4De mindenekelőtt kérd ki az Örökkévaló tanácsát még ma!”
5Így hát Izráel királya összegyűjtötte az országából a prófétákat, 400 férfit, és megkérdezte őket: „Indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy mondjak le róla?”
A próféták mind biztatták: „Vonulj fel, Isten a király kezébe adja azt a várost!”
6Jósafát mégis megkérdezte: „Nincs már más prófétája az Örökkévalónak, akitől tanácsot kérhetnénk?”
7Aháb ezt válaszolta: „Van ugyan még egy, aki által az Örökkévalót megkérdezhetnénk, de ki nem állhatom, mert nekem soha nem prófétál jót, csak rosszat! Mikájehú az, Jimlá fia.”
Jósafát erre azt mondta: „Ne beszéljen így a király!”
8Akkor Aháb szólította egyik szolgáját: „Siess, és hívd ide Mikájehút, Jimlá fiát!”
9Izráel királya és Jósafát, Júda királya — mindegyik a maga trónszékén, díszes ruhákba öltözve — Samária kapuja előtt ültek, előttük pedig a próféták prófétáltak. 10Az egyikük, Cidkijjá, Kenaaná fia vas-szarvakat#18:10 vas-szarvakat A szarv az erő jelképe, tehát a vas-szarvakkal Cidkijjá azt akarta jelképezni, hogy Aháb mennyire erős lesz a csatában. készített magának, és ezt mondta a királynak: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Ezekkel fogod az arámiakat öklelni, amíg végleg elpusztítod őket!«” 11A többi próféta is hasonlókat prófétált: „Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, és győzni fogsz, az Örökkévaló a kezedbe adja őket!”
12A hírnök, akit a király küldött, eljutott Mikájehúhoz, és ezt mondta neki: „Nézd, a próféták egyhangúlag mind jót prófétálnak a királynak, mondj te is valami jót — akárcsak ők!”
13Mikájehú ezt válaszolta: „Amilyen biztos, hogy az Örökkévaló él, olyan biztos, hogy csak azt fogom mondani, amit Istenem mond!”
14Amikor Ahábhoz ért, a király őt is megkérdezte: „Mikájehú, indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy mondjunk le róla?”
A próféta ezt felelte: „Menj el Rámót-Gileád elfoglalására, győzni fogsz, kezedbe kerül.”
15De a király rákiáltott: „Hányszor kell még megeskesselek, hogy csak az igazat mondd nekem az Örökkévaló nevében?!”
16Akkor Mikájehú ezt mondta:
„Láttam Izráel egész népét
szétszórva a hegyeken.
Szanaszét kóboroltak,
mint a pásztor nélkül maradt juhok.
Az Örökkévaló pedig ezt mondta:
»Nincs már ezeknek gazdájuk!
Menjen hát haza minden férfi békében!«”
17Ekkor Izráel királya ezt mondta Jósafátnak: „Na ugye, nem megmondtam, hogy ez soha nem prófétál nekem jót, csak rosszat?!”
18Akkor Mikájehú így folytatta: „Halljátok az Örökkévaló szavát! Láttam az Örökkévalót a trónján, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől.
19Az Örökkévaló ezt kérdezte: »Ki fogja megtéveszteni Ahábot, Izráel királyát, hogy Rámót-Gileád ellen vonuljon, és ott haljon meg a harcban?« Erre ki ezt, ki azt mondta.
20Azután jött egy szellem, az Örökkévaló elé állt, és azt mondta:
»Majd én ráveszem Ahábot!«
»Hogyan?« — kérdezte az Örökkévaló.
21Az így válaszolt: »Elmegyek, és hazugság szelleme leszek Aháb minden prófétájának szájában.«
Az Örökkévaló pedig ezt felelte neki: »Rendben van, te vezesd félre Ahábot! Menj, és tedd meg, amit mondtál!«
22Látod, Aháb király, az Örökkévaló adta a hazugság szellemét a prófétáid szájába! De az Örökkévaló maga mondja ki vesztedet.”
23Ekkor Cidkijjá, Kanaaná fia odalépett Mikájehúhoz, és pofonvágta.
„Igen? Szóval az Örökkévaló Szelleme elhagyott engem, hogy rajtad keresztül szóljon?!” — kérdezte.
24Mikájehú így válaszolt: „Meg fogod látni azon a napon, amikor rémülten egyik szobából a másikba futkosol, hogy elrejtőzz!”
25Akkor Izráel királya megparancsolta: „Fogjátok meg Mikájehút, és vigyétek vissza Ámónhoz, a város kormányzójához és Jóáshoz, a király fiához. 26Mondjátok meg nekik: »Ezt parancsolja a király, zárjátok őt börtönbe, és tartsátok kenyéren és vízen, amíg békében vissza nem térek!«”
27Mikájehú csak ennyit mondott: „Ha valóban békességben visszatérsz, akkor nem az Örökkévaló szólt általam!” Majd még felkiáltott: „Halljátok meg ezt valamennyien, és tudja meg az egész nép!”
Aháb halála
28Azután Izráel királya és Jósafát, Júda királya együtt felvonultak Rámót-Gileád ellen. 29Izráel királya azt mondta Jósafátnak: „Te csak öltözz a magad királyi ruhájába, de én álruhát veszek, és úgy megyek a csatába.” Úgy is tett: más ruhába öltözött, és úgy indult a harcba.
30Arám királya a csata előtt azt parancsolta a harci szekerek parancsnokainak: „Ne törődjetek senki mással, csak Izráel királyát támadjátok!” 31Amikor csata közben a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósafátot, azt hitték, hogy ő az Izráel királya. Ezért bekerítették, és mindannyian csak őt akarták megölni. Jósafát azonban az Örökkévalóhoz kiáltott, aki megsegítette: Isten eltérítette az arám harcosokat tőle. 32Ugyanis az arám harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem ő az Izráel királya, s akkor otthagyták.
33Közben egy harcos csak úgy találomra kilőtte a nyilát, amely azonban éppen Izráel királyát találta el, egy olyan helyen, ahol rés volt páncélján. Aháb szólt a harci szekere hajtójának: „Fordulj meg, vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!”
34A harc egyre hevesebb lett, ahogy telt az idő. Aháb, Izráel királya estig a harci szekerébe kapaszkodva tartotta magát az arám sereggel szemben, de mikor a nap leszállt, meghalt.

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be