Sámuel első könyve 17
17
Újabb háború a filiszteusokkal
1A filiszteusok ismét összegyűjtötték seregüket, és hadjáratot indítottak Izráel ellen. A júdabeli Szókónál gyűltek össze, a táborukat pedig Szókó és Azeka között, Efesz-Dammímnál állították föl.
2Saul is összegyűjtötte seregét, és az Élá völgyben vertek tábort.
Azután mindkét sereg csatarendbe állt: 3az egyik dombon Saul serege volt, velük szemben, a másikon a filiszteusok, közöttük pedig egy völgy húzódott.
4A filiszteusok seregéből kiállt a csatasor elé egy bajnok. Góliátnak hívták és Gát városából származott. Körülbelül három méter#17:4 három méter Szó szerint: „6 könyök és 1 arasz” — ez mai mértékkel kb. 2,9 m. Más források (Josephus, a LXX több kézirata, és egy qumráni tekercs) szerint Góliát csak 2–2,3 m magas volt. volt a magassága, 5és bronz sisakot viselt. Pikkelyes bronzpáncélt öltött magára, amely 5 000 sékelt#17:5 5 000 sékel Mai mértékkel kb. 60 kg. nyomott. 6Lábán is bronzvértet viselt, vállán pedig bronzkardot hordott. 7Lándzsájának nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék gerendája, a hegye pedig 600 sékel#17:7 600 sékel Mai mértékkel kb. 7 kg. súlyú vasból készült. Góliát előtt ment a fegyverhordozója, aki a gazdája pajzsát vitte.
8Góliát napról-napra kiállt a csatatérre, a két sereg közötti völgybe, és így kiáltott Izráel seregének: „Mit álldogáltok ott szép sorban? Nem azért jöttetek, hogy harcoljunk egymással? Nézzétek, itt vagyok én, a filiszteus! Ti meg Saul katonái vagytok, nem igaz? Akkor jöjjön le ide egyikőtök, és küzdjünk meg egymással! 9Ha közületek valaki legyőz engem és megöl, akkor a filiszteusok szolgáitok lesznek. Ha meg én győzöm le és ölöm meg őt, akkor ti fogtok nekünk szolgálni. 10Látjátok, én ma kigúnyoltam Izráel seregét. Állítsatok hát ki valakit, hogy szembe szálljon velem, és vívjunk meg egymással!”
11Saul király és Izráel egész serege jól hallotta Góliát kérkedését, de nagyon megrettentek tőle, és nem volt bátorságuk szembeszállni vele.
Dávid Saul táborába megy
12Dávid az efrátai nemzetséghez tartozó Isai fia volt, aki a júdabeli Betlehemben élt. Isainak nyolc fia volt, és Saul uralkodása idején már nagyon idős embernek számított. 13Három idősebb fia viszont bevonult Saul táborába. Az elsőszülöttet Eliábnak, a másodikat Abinádábnak, a harmadikat pedig Sammának hívták. 14Ez a három fiú tehát Saul seregében szolgált. Dávid volt a legfiatalabb Isai fiai közül, 15ezért ő nem vonult hadba, hanem Saul szolgálatából időnként hazatért apjához, Betlehembe, hogy a nyáját őrizze.
16Eközben a filiszteus Góliát 40 napon keresztül minden reggel és este kiállt az izráeli sereg elé.
17Egyik nap Isai azt mondta Dávidnak, a fiának: „Gyere fiam, itt van ez a zsák#17:17 zsák Szó szerint: „éfá” — ez mai mértékkel kb. 22 liter. pörkölt gabona, meg tíz kenyér, vidd el ezeket a testvéreidnek a táborba! 18Ezt a tíz sajtot pedig add át a parancsnokuknak. Hozz nekem hírt a testvéreidről, hogy jól vannak-e! 19Saul, a testvéreid, és Izráel egész serege az Élá-völgyben táboroznak. Ott harcolnak a filiszteusokkal.”
20Dávid másnap korán reggel fölkelt, a nyáj őrzését egy szolgára bízta, fogta a testvéreinek küldött élelmet, és elindult, ahogy Isai meghagyta neki.
Éppen akkor ért a táborba, amikor Izráel serege nagy csatakiáltással kivonult a harcmezőre. 21A két sereg felsorakozott egymással szemben.
22Dávid a csomagját rábízta arra, aki a felszerelést őrizte, és odafutott a csatasorba testvéreihez, hogy köszöntse őket. 23Mialatt velük beszélgetett, a filiszteusok bajnoka, a Gátból való Góliát, szokása szerint megint előállt, és elismételte, amit már sokszor mondott. Dávid azonban csak most hallotta először.
24Amikor az izráeli katonák meglátták Góliátot, rémülten elfutottak előle. 25Egyikük ezt mondta: „Látjátok ezt az embert, aki előlépett a csatasorból? Már megint itt van, hogy gyalázza Izráelt! Ha akadna valaki, aki őt párviadalban megölné, azt Saul király gazdagon megjutalmazná! Még a leányát is hozzá adná feleségül, és a győztes családját felmentené minden adófizetés alól.”
26Dávid odafordult a mellette álló katonához, és megkérdezte: „Mi történik azzal, aki megöli ezt a filiszteust, és lemossa Izráelről ezt a gyalázatot? Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merészeli az Élő Isten seregét?!”
27A katona meg a többiek megismételték, hogy mi lesz a jutalma annak, aki Góliátot megöli. 28Dávid legidősebb bátyja, Eliáb hallotta, amint Dávid a többiekkel beszélget, és haragosan ráripakodott az öccsére: „Minek jöttél ide? Kire hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerlek, milyen elbizakodott vagy! Tudom, hogy mi rosszban töröd a fejed! Csak azért jöttél, hogy megnézd a csatát!”
29„Ugyan, mi rosszat tettem? — kérdezte Dávid. — Csak beszélgettem a katonákkal”. 30Azután hátát fordított Eliábnak, és tovább kérdezgette az embereket, hogy mi lesz a jutalma annak, aki legyőzi Góliátot. De mindenki ugyanazt válaszolta.
31Valaki megemlítette Saul előtt, hogy Dávid mit mondott Góliátról. Saul ekkor magához rendelte Dávidot, 32aki ezt mondta neki: „Királyom, senki se csüggedjen el Góliát miatt! Szolgád megküzd ezzel a filiszteussal!”
33De Saul ezt válaszolta: „Ugyan fiam, túl fiatal vagy te ahhoz, hogy kiállj párviadalra ezzel a híres filiszteus harcossal, aki már fiatal kora óta csatákban edződött!”
34„Uram, szolgád pásztor volt apja juhai mellett a pusztában — mondta Dávid. — Ha egy oroszlán vagy medve elragadott egy-egy juhot a nyájból, 35utána mentem, leterítettem, és juhomat kiszabadítottam a szájából. Ha pedig a vadállat ellenem támadt, megragadtam a szakállát, és ledöftem. 36Bizony, szolgád megölte az oroszlánt is, meg a medvét is! Így fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, amiért gyalázni merészelte az Élő Isten seregét!
37Az Örökkévaló, aki megmentett engem az oroszlán fogaitól és a medve körmétől, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a fegyverétől is!”
„Hát jó, nem bánom, küzdj meg vele! Az Örökkévaló őrizzen és segítsen meg téged!” — egyezett bele Saul. 38Azután elrendelte, hogy Dávidot öltöztessék föl a király saját fegyverzetébe. Ráadták hát Dávidra Saul bronzból készült sisakját és páncélját. 39Majd Dávid a derekára kötötte Saul kardját, és kipróbálta, hogyan tud mozogni ebben a fölszerelésben.
Végül azonban ezt mondta Saulnak: „Nem tudok én ebben a nehéz páncélban szabadon mozogni! Nem vagyok hozzászokva.” Azzal levetette magáról Saul páncélját és fegyvereit.
40Ehelyett fogta a pásztorbotját, kiválasztott a patakmederből öt sima követ,#17:40 követ A régészeti leletek szerint ebben az időben kb. teniszlabda nagyságú parittyaköveket használtak a csatában. és a tarisznyájába tette. Majd kezébe vette parittyáját, és kiment a filiszteus elé, hogy megküzdjön vele.
Dávid párviadalban legyőzi Góliátot
41Góliát — aki előtt a fegyverhordozója vitte a pajzsát —, egyre közeledett Dávidhoz. 42Amikor látta, hogy Dávid milyen fiatal, pirospozsgás arcú#17:42 pirospozsgás arcú Ez a szó azt is jelenti: „napbarnított” vagy „vörös hajú”. és szép termetű, mélységesen megvetette és gúnyolni kezdte: 43„Hát kutya vagyok én, hogy bottal akarsz elkergetni?” — kérdezte Góliát csúfolódva. Majd az isteneit emlegetve gyalázkodó szavakkal szidalmazta Dávidot. 44„Gyere csak, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak, hogy azok szaggassanak szét!” — kiáltotta Dávidnak.
45„Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál! 46Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. Akkor majd az egész világ megtudja, hogy van Istene Izráelnek. 47Ez a sokaság is megtudja, hogy az Örökkévalónak nincs szüksége a harcosok kardjára meg lándzsájára, hogy győzelmet adjon annak, akinek ő akar! Hiszen ő dönti el a csata sorsát! Titeket pedig az Örökkévaló most a kezünkbe fog adni!”
48Góliát felkészült az összecsapásra, és egyre közeledett Dávidhoz, aki viszont futott feléje. 49Futás közben Dávid kivett egy követ a tarisznyájából, és a parittyáját megforgatva elröpítette. A kő Góliátot éppen homlokon találta, és úgy belemélyedt a fejébe, hogy a filiszteus arccal a földre zuhant.
50Így győzte le Dávid a filiszteusok bajnokát a parittyájával és egyetlen kővel! Dávidnak még kardja sem volt, mégis leterítette és megölte ellenfelét! 51Amikor Góliát összeesett, Dávid odafutott, ráállt, majd kihúzta a filiszteus kardját, és azzal ölte meg. Azután Góliátot a saját kardjával lefejezte.
A filiszteusok serege látta, hogy nagy hősük meghalt, és mind futásnak eredtek. 52Izráel és Júda harcosai ekkor nagy csatakiáltással az üldözésükre indultak. Kergették őket végig a völgyön, egészen Gátig#17:52 Gátig Ez az ókori görög fordításból (LXX) és a Szíriai kéziratból való. és Ekron kapujáig, és sokat megöltek közülük. A Saarim felé vezető úton mindenütt a filiszteusok hullái hevertek egészen Gátig és Ekrónig. 53Miután az izráeliek visszatértek az üldözésből, kifosztották az ellenség hátrahagyott táborát.
54Dávid elvitte Jeruzsálembe Góliát levágott fejét, a tőle zsákmányolt fegyvereket azonban megtartotta magának, és hazavitte.
55Saul király is végignézte a párviadalt. Amikor Dávid kiállt a csatatérre Góliát elé, Saul megkérdezte a hadvezérét, Abnert: „Kinek a fia ez az ifjú?”
„Esküszöm, királyom, hogy nem tudom!” — felelte Abner.
56„Akkor menj, és tudd meg, ki az apja!” — rendelkezett a király.
57Miután Dávid megölte Góliátot, visszament az izráeli táborba. Góliát levágott feje még a kezében volt. Abner Saul elé vezette Dávidot, 58akitől a király ezt kérdezte: „Kinek a fia vagy, ifjú?”
„A betlehemi Isainak, királyom” — felelte Dávid.
Jelenleg kiválasztva:
Sámuel első könyve 17: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International