A királyok első könyve 21
21
Aháb elveszi Nábóttól a szőlőskertjét
1Ezek után történt a következő eset. A jezréeli Nábótnak volt egy szép szőlőskertje Ahábnak, Samária királyának a palotája mellett. 2Aháb szerette volna megszerezni ezt a kertet, ezért szólt Nábótnak: „Add nekem a szőlőskertedet, mert közel van a palotámhoz! Szeretnék ott egy veteményes kertet telepíteni. Adok cserébe egy jobb szőlőskertet, vagy kifizetem az árát, ha kívánod.”
3De Nábót így felelt: „Mentsen meg attól az Örökkévaló, hogy másnak adjam a családi örökségemet!”
4Aháb megharagudott és elkeseredett, hogy Nábót nem akart megválni a családi örökségétől. Így ment haza, de annyira el volt keseredve, hogy még enni sem akart, inkább lefeküdt, és a fal felé fordult.
5Jezábel, a felesége megkérdezte: „Mi bánt téged? Mitől vagy olyan szomorú, hogy még enni sem akarsz?”
6Aháb elmondta, mi történt: „Kértem a jezréeli Nábótot, hogy adja el nekem a szőlőskertjét, mert meg akarom venni tőle. Felajánlottam azt is, hogy adok helyette másikat cserébe, de semmiképpen nem akar megválni tőle.”
7„Ugyan — mondta a felesége —, emiatt ne búsulj, hiszen te vagy Izráel királya, nem igaz? Kelj csak föl, egyél-igyál, majd én megszerzem neked Nábót szőlőjét!”
8Ezután Jezábel leveleket írt Aháb király nevében, Jezréel városa idős vezetőinek és befolyásos előkelő polgárainak, majd a leveleket a király gyűrűjével lepecsételte. 9Ez állt a levelekben:
„Hirdessetek böjtöt a városban, hívjátok össze a gyűlést, és ültessétek Nábótot az egyik főhelyre. 10Azután keressetek két hitvány férfit, akik hajlandók hamisan tanúskodni Nábót ellen. Mondják azt, hogy hallották, amint Nábót gyalázta Istent és a királyt. Utána vigyétek ki a városból, és kövezzétek meg Nábótot, hogy meghaljon!”
11Jezréel vezetői és előkelő polgárai megtették, amit Jezábel írt nekik. 12Böjtöt hirdettek, összehívták a népgyűlést, és Nábótot előre ültették. 13Két hitvány férfi a népgyűlés előtt azzal vádolta Nábótot, hogy gyalázta Istent és a királyt. Ezután Nábótot kivitték a városból, és halálra kövezték. 14Majd üzenetet küldtek Jezábelnek: „Nábótot megköveztük, és meghalt.”
15Jezábel, amint megkapta az üzenetet, Ahábhoz sietett: „A jezréeli Nábót meghalt! Most már elfoglalhatod magadnak a szőlőskertjét, amelyet nem akart eladni neked!” 16Aháb azonnal oda is ment, és elfoglalta Nábót kertjét.
Illés kihirdeti az Örökkévaló ítéletét Aháb ellen
17Ekkor az Örökkévaló szólt a tisbei Illés prófétának: 18„Indulj, és menj el Ahábhoz, Izráel királyához, aki Samáriában uralkodik, és éppen most ment Nábót szőlőskertjébe, hogy azt birtokba vegye. 19Ezt mondd neki: »Aháb, ezt üzeni neked az Örökkévaló: Ugye, hogy meggyilkoltad Nábótot? Most még a földjét is elvetted?!« Mondd meg neki: »Tudd meg Aháb, azon a helyen, ahol a kutyák fölnyalták Nábót vérét, ott fogják fölnyalni a te véredet is! — Az Örökkévaló mondja ezt neked!«”
20Illés tehát elment Ahábhoz, aki mikor meglátta, így fogadta: „Már megint rám találtál, ellenségem?”
„Igen, megtaláltalak — mondta Illés —, mert egészen odaszántad magad, hogy olyan dolgokat tegyél, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tart! 21Ezért halld meg, mit üzen neked az Örökkévaló: »Aháb, emiatt elpusztítalak téged! Sőt, kiirtom minden férfiutódodat, szabadokat és szolgákat egyaránt, hogy írmagjuk sem marad! 22Úgy fogok bánni veletek, mint Jeroboám, Nebát fia családjával, és mint Baasá, Ahijjá családjával, mert haragra ingereltél engem, és mert Izráelt bűnbe vitted. 23Ami pedig Jezábelt illeti, őt a kutyák fogják széttépni Jezréel falainál. 24Aki Aháb családjából a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a városon kívül pusztul el, azt az égi madarak szaggatják szét.«”
25Bizony, senki sem követett el annyi gonoszságot és súlyos gaztettet, mint Aháb! Egészen rászánta magát, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tart, mert a felesége, Jezábel ösztökélte ezekre a gaztettekre. 26Aháb gyalázatos módon imádta a bálványokat. Követte ebben az emóriakat, akiket az Örökkévaló kiirtott Izráel népe elől erről a földről.
27Aháb meghallgatta, amit Illés mondott, azután megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött magára, s abban is aludt, böjtölt, és megalázottságban járt-kelt.
28Az Örökkévaló így szólt a tisbei Illéshez: 29„Láttad, hogy megalázta magát Aháb előttem? Ezért a megígért csapásokat nem az ő életében, hanem csak fia idejében hozom el a családjára.”
Jelenleg kiválasztva:
A királyok első könyve 21: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International