A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Én Istenem, én Istenem,
miért hagytál el?
Távol van tőlem a segítség,
pedig jajgatva kiáltok!
Istenem! Hívlak nappal,
de nem válaszolsz,
éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
Pedig te szent vagy, trónodon ülsz,
rólad szólnak Izráel dicséretei.
Benned bíztak őseink,
bíztak, és megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért,
és megmenekültek,
benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
De én féreg vagyok, nem ember,
gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak,
ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
Az ÚRra bízta magát,
mentse hát meg őt,
szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
Te hoztál ki engem anyám méhéből,
biztonságba helyeztél anyám emlőin.
Már anyám ölében is
rád voltam utalva,
anyám méhében is
te voltál Istenem.
Ne légy tőlem távol,
mert közel van a baj,
és nincs, aki segítsen!
Hatalmas bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok.
Föltátották rám szájukat,
mint a marcangoló, ordító oroszlán.
Szétfolytam, mint a víz,
kificamodtak a csontjaim.
Szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.
Torkom kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem az ínyemhez tapadt,
a halál porába fektettél.
Mert kutyák vettek körül engem,
gonoszok bandája kerített be,
átlyukasztották kezemet, lábamat.
Megszámlálhatnám minden csontomat,
ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
Megosztoznak ruháimon,
köntösömre sorsot vetnek.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
