Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:
„Boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak,
mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek,
mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra,
mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok,
mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tiszta szívűek,
mert ők meglátják az Istent.
Boldogok, akik békét teremtenek,
mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek,
mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”
„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”