Jób 34:1-37

Megint megszólalt Elíhú, és ezt mondta: Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti tudósok! Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. Azt kell hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot? Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba. Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, figyelj hangos beszédemre! Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt, és te bűnösnek tarthatod-e az igazat, a hatalmast, őt, aki azt mondhatja a királynak, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök, aki a vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a gazdagokat nem helyezi a nincstelenek elé, mert mindegyik az ő keze alkotása?! Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által. Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők. Mert Istennek senkit sem kell sokáig megfigyelnie, hogy ítéletre kerüljön eléje. Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre, mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja: mert elfordultak tőle, semmit sem törődtek útjaival. Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását. Ha tétlen marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg, akár egy nép, akár egy ember? Nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalják a népet. Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!? Te taníts meg arra, amit én nem látok. Ha álnokságot követtem el, nem teszem többé. Talán azt torolja meg, amit te megvetendőnek tartasz? Most neked kell döntened, nem nekem! Mit tudsz felelni? Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek, és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok! Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, csapkodja közöttünk a kezét, és szaporítja istenellenes szavait.