Abban az időben – így szól az Úr –, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek.
Ezt mondja az Úr:
Kegyelmet kapott a pusztában
a fegyvertől megmenekült a nép,
a nyugalma felé tartó Izráel.
A messzeségben is megjelent az Úr:
Örök szeretettel szerettelek,
azért vontalak magamhoz hűségesen.
Fölépítelek még, és fölépülsz,
Izráel szüze.
Fölékesíted még magad,
és kézi dobokkal
lejtesz táncot a vigadozók közt.
Szőlőket ültetsz még
Samária hegyein,
és akik elültetik,
azok fogják szüretelni is.
Mert eljön az a nap,
amikor az őrök így kiáltanak
Efraim hegyén:
Jöjjetek, menjünk a Sionra,
Istenünkhöz, az Úrhoz!
Ezt mondja az Úr:
Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán,
vigadozzatok a népek élén,
hirdessétek, és mondjatok dicséretet:
az Úr megszabadította népét,
Izráel maradékát!
Meghozom őket észak földjéről,
összegyűjtöm a föld pereméről.
Lesz közöttük vak és sánta,
terhes és szülő asszony egyaránt:
mint nagy gyülekezet térnek vissza.
Sírva jönnek, és fohászkodnak,
miközben vezetem őket;
folyóvizekhez vezetem egyenes úton,
nem botlanak meg rajta.
Mert atyja vagyok Izráelnek:
Efraim az elsőszülöttem.
Halljátok az Úr igéjét, ti népek,
hirdessétek a távoli szigeteken,
és mondjátok:
Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti,
és őrzi, mint pásztor a nyáját.
Mert megváltotta az Úr Jákóbot,
megszabadította az erősebb kezéből.
Megjönnek majd, és ujjonganak
Sion magaslatán,
élvezik az Úrtól kapott javakat:
a gabonát, a mustot és az olajat,
a juhokat és a marhákat.
Olyan lesz a lelkük,
mint az öntözött kert,
és nem hervadoznak többé.