Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze.
Ő bűnhődött, hogy nekünk
békességünk legyen,
az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk,
mint a juhok,
mindenki a maga útját járta.
De az Úr őt sújtotta
mindnyájunk bűnéért.
Amikor kínozták, alázatos maradt,
száját sem nyitotta ki.
Mint a bárány, ha vágóhídra viszik,
vagy mint a juh,
mely némán tűri, hogy nyírják,
ő sem nyitotta ki száját.
Fogság és ítélet nélkül hurcolták el,
de kortársai közül ki törődött azzal,
hogy amikor kiirtják a földön élők közül,
népe vétke miatt éri a büntetés?!
A bűnösök közt adtak sírt neki,
a gazdagok közé jutott halála után,
bár nem követett el gonoszságot,
és nem beszélt álnokul.
Az Úr akarata volt az,
hogy betegség törje össze.
De ha fel is áldozta magát jóvátételül,
mégis meglátja utódait, sokáig él.
Az Úr akarata célhoz jut vele.
Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket,
és megelégedett lesz.
Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével,
és ő hordozza bűneiket.
Ezért a nagyok között
adok neki részt,
a hatalmasokkal együtt
részesül zsákmányban,
hiszen önként ment a halálba,
hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják,
pedig sokak vétkét vállalta magára,
és közbenjárt a bűnösökért.