Ha a holtak hazájába hatolnak be,
onnan is kiragadja őket a kezem.
Ha az égbe mennek föl,
onnan is lehozom őket.
Ha a Karmel tetején bújnak el,
ott is felkutatom, és megragadom őket.
Ha a tenger mélyén rejtőznek el
szemem elől,
ott is parancsolok,
és megmarja őket a kígyó.
Még ha fogságba mennek is
ellenségeik előtt,
ott is parancsolok,
és megöli őket a fegyver.
Szemmel tartom őket,
de vesztükre és nem javukra.
Ha az Úr, a Seregek Ura
megérinti a földet, megrendül az,
és gyászol minden lakója.
Úgy megemelkedik, akár a Nílus;
majd leapad, mint Egyiptom folyója.
A mennyben építette meg palotáját,
és a földön vetett alapot boltozatának.
Szól a tenger vizének,
és kiönti azt a szárazföldre:
az Úr az ő neve!
Nem olyanok vagytok-e előttem,
Izráel fiai, mint az etiópok?
– így szól az Úr.
Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból,
a filiszteusokat meg Kaftórból
és az arámokat Kírből!
Az én Uram, az Úr
szemmel tartja a vétkes országot.
Kipusztítom azt a föld színéről!
Bár mégsem pusztítom ki egészen
Jákób házát – így szól az Úr.
Mert én parancsolok a népeknek,
és megrostálom Izráel házát,
mintha rostával ráznák,
de egy szem sem esik a földre.
Fegyvertől halnak meg népem vétkesei,
akik azt gondolják: Nem ér el minket,
és nem talál ránk a veszedelem.
Azon a napon fölállítom
Dávid összedőlt sátorát,
kijavítom réseit, helyreállítom romjait,
fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan.
Birtokba veszik Edóm maradékát
és mindazokat a népeket,
amelyeket majd rólam neveznek el
– így szól az Úr, aki ezt véghezviszi.
Eljön majd az idő – így szól az Úr –,
amikor nyomon követi
a szántó az aratót,
a szőlőtaposó a magvetőt.
Must csurog a hegyekről,
és ömlik a halmokról.
Jóra fordítom népemnek,
Izráelnek sorsát.
Az elpusztult városokat fölépítik,
és laknak bennük.
Ültetnek szőlőket,
és isszák azok borát,
kerteket művelnek,
és eszik azok gyümölcsét.
Elültetem őket földjükbe,
és többé nem tépik ki őket földjükből,
amelyet nekik adtam.
Ezt mondja az Úr, a te Istened.