Lukács 23
23
Krisztus szenvedése és megcsúfoltatása Pilátus és Heródes előtt
(Vers 1–25: v. ö. Máté 27,2.11–31. Márk 15,1–20. Ján. 18,28–19,16.)
1És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt #Mát. 27,2. 11–14. Márk 15,1–5. Ján. 18,28–32. Pilátushoz. 2És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy #Mát. 22,17–21. ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, #Csel. 17,6.7. mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. 3Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! #Ján. 18,33–37. 4Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. 5De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. 6Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? 7És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. 8Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő #Mát. 14,1. felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. 9Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. 10Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. 11Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. 12És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
Jézus elitéltetése
13Pilátus pedig #Mát. 27,15–30. Márk 15,6–19. Ján. 18,39. 19,16. a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, 14Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem #Ján. 18,38. találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: 15De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá #vers 7.8. igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. 16Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. 17Kell vala pedig #Mát. 27,15. elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. 18De felkiálta az egész sokaság, mondván: #Csel. 3,14.15. Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! 19Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 20Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; 21De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! 22Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! 23Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. 24És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. 25És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért #Mát. 27,26. Márk 15,15. és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
Jézus a fájdalomútján
26Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli #Mát. 27,32. Márk 15,21. Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. 27Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. 28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. 29Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok #rész19,43.44. 21,23.24. a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! 30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: #Ésa. 2,19. Jel. 6,19. Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31Mert ha a zöldelő #vers 14.15. fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? 32Vivének pedig két #Ésa. 53,12. Ján. 19,18. másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
Jézus megfeszíttetése és halála
(Vers 33–49: v. ö. Máté 27,33–56. Márk 15,22–41. Ján. 19,17–30.)
33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya #Mát. 27,32–43. Márk 15,22–32. Ján. 19,17–27. helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz #Ésa. 53,12. felől, a másikat balkéz felől. 34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg #Mát. 5,44. nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének #Zsolt. 22,19. reájok sorsot. 35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. 36Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván #Zsolt. 69,22. és eczettel kínálván őt. 37És ezt mondván néki: Ha #Mát. 27,39–44. te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak #Mát. 27,37. Márk 15,26. Ján. 19,19. ama Királya. 39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41És mi ugyan méltán; mert #vers 33. a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem #vers 14.15. cselekedett. 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség #Mát. 27,45–54. Márk 15,33–39. Ján. 19,28–30. lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja #2 Krón. 3,14. Mát. 27,51–53. középen ketté hasada. 46És kiáltván #Mát. 27,50. Márk 15,37. Ján. 19,30. Zsolt. 31,6. Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: #Mát. 27,54. Bizony ez ember igaz vala. 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét #Ján. 8,38. verve megtére. 49Az ő ismerősei pedig mind, #Mát. 27,55.56. Márk 15,40.41. Ján. 19,25. és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
Jézus temetése
(Vers 50–56: v. ö. Máté 27,57–61. Márk 15,42–47. Ján. 19,38–42.)
50És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz #Mát. 27,57–61. Márk 15,42–47. Ján. 19,38–42. férfiú, 51Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek #Malak. 3,1. országát; 52Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 53És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 55Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. 56Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. 57És szombaton nyugovának a parancsolat #2 Móz. 35,2. szerint.
Currently Selected:
Lukács 23: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain