Ézsaiás 41
41
Isten szabadulással biztatja népét
1Hallgassatok rám, szigetek!
Újuljon meg a nemzetek ereje!
Jöjjenek ide, azután beszéljenek,
szálljunk perbe egymással!
2Ki indította el napkeletről azt,
akinek lépteit győzelem kíséri?
Ki adja hatalmába a népeket,
hogy királyokat tiporjon le?
Porrá zúzza őket fegyvere,
íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva.
3Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre,
lába is alig éri az ösvényt.
4Ki tette ezt, ki vitte véghez?
Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket?
Én, az Úr vagyok az első,
és én mindvégig ugyanaz maradok.
5Látják ezt a szigetek, és megijednek,
a föld szélein is remegni kezdenek,
közelednek egymáshoz, és összejönnek.
6Egyik a másikat támogatja,
és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
7Biztatja a kovács az ötvöst,
a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri,
és ezt mondja a forrasztásról: Jól van!
– és megerősíti szegekkel,
hogy majd ne inogjon.
8De te, szolgám, Izráel,
Jákób, akit kiválasztottam,
barátomnak, Ábrahámnak utóda!
9A föld végén ragadtalak meg,
annak legszéléről hívtalak el.
Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!
Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!
10Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítelek, meg is segítelek,
sőt győzelmes jobbommal támogatlak.
11Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak
mindazok, akik gyűlölnek téged.
Semmivé lesznek, elpusztulnak,
akik veled perbe szállnak.
12Keresed, és nem találod azokat,
akik téged támadnak.
Megsemmisülnek teljesen,
akik ellened harcolnak.
13Mert én, az Úr, a te Istened,
erősen fogom a jobbodat,
és ezt mondom neked: Ne félj,
én megsegítelek!
14Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel!
Én megsegítelek – így szól az Úr,
a te megváltód, Izráel Szentje. –
15Új és éles fogú cséplőszánná teszlek.
Hegyeket csépelsz és törsz össze,
halmokat zúzol pozdorjává.
16Feldobod őket, és a szél elhordja,
a szélvihar szétszórja őket.
Te pedig ujjongani fogsz az Úrnak,
dicsekedni fogsz Izráel Szentjével.
17A nincstelenek és szegények
vizet keresnek, de nincs,
nyelvük kiszárad a szomjúságtól.
De én, az Úr, meghallgatom őket,
én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
18A kopár hegyeken folyókat fakasztok,
a völgyek mélyén forrásokat,
a pusztát bővizű tóvá változtatom
és a szomjú földet vizek forrásává.
19A pusztában cédrust növesztek
meg akáciát, mirtuszt és olajfát,
a kietlen tájon borókát ültetek,
kőrist és ciprusfát.
20Hadd lássák, és hadd tudják meg,
vegyék észre, és értsék meg,
hogy az Úr keze vitte ezt végbe,
Izráel Szentje teremtette.
Egyedül az Úr az Isten
21Álljatok elő peres ügyetekkel!
– mondja az Úr.
Adjátok elő érveiteket!
– mondja Jákób királya.
22Adják elő és mondják meg nekünk,
hogy mi fog történni!
Mondják meg, mi volt régen,
hadd szívleljük meg;
jelentsék ki nekünk, mi fog következni,
hadd tudjuk meg a jövendőt!
23Mondjátok meg, mi lesz ezután,
hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?
Tegyetek akár jót, akár rosszat,
hadd lássuk azokat csodálkozva!
24De ti semmik vagytok,
semmit sem ér, amit tesztek,
utálatos dolog, ha valaki titeket választ.
25Elindítottam északról azt, aki eljött,
napkeletről azt, aki hirdeti nevemet.
Széttiporja a helytartókat,
mint a nyers vályogot,
ahogy a fazekas
az agyagot széttapossa.
26Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk,
jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz!
Senki sem mondta meg,
senki sem hirdette,
senki sem hallotta szavaitokat.
27Én mondtam először Sionnak:
Itt vannak már!
Én küldtem Jeruzsálembe
az örömhírhozót.
28Szétnézek, de nincs köztük senki,
aki tanácsot adhatna.
Ha megkérdezném őket,
egy szót se szólnának.
29Mert semmik ők mindahányan,
semmit sem érnek tetteik!
Bálványaik csak olyanok,
mint a puszta szél.
Currently Selected:
Ézsaiás 41: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
