Ézsaiás 37

Ezékiás követeket küld Ézsaiáshoz

(Vö. 2Kir 19)

1Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, majd bement az Úr házába. 2Azután elküldte Eljákímot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. 3Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint mikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő megszülni őt. 4Talán meghallja Istened, az Úr a kincstárnok szavait, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az Úr azokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!

5Amikor Ezékiás király emberei megérkeztek Ézsaiáshoz, 6így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszír király emberei káromoltak engem. 7Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába; saját országában pedig kard által ejtem el.

Szanhérib újabb felhívása, Ezékiás imádsága

8A kincstárnok visszatért, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákísból. 9Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízva azt gondolod, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! 11Hiszen te is hallottad, hogy mit műveltek Asszíria királyai a többi országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? 12Megmentették-e más népek istenei azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? 13Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvajim városának a királya meg Héna és Ivvá?

14Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. 15És így imádkozott Ezékiás az Úrhoz:

16Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet! 17Uram, fordulj hozzám figyelmesen, és hallgass meg! Uram, nyisd ki a szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! 18Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. 19Isteneiket tűzre vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz csinálmányai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket. 20De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr!

Ézsaiás biztató üzenete

21Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt, 22ezt az igét jelentette ki róla az Úr:

Megvet, gúnyol téged

Sion szűz leánya,

fejét rázza mögötted

Jeruzsálem leánya!

23Kit gyaláztál és káromoltál,

ki ellen emeltél szót?

Kire néztél gőgös szemmel?

Izráel Szentjére!

24Embereid által az Urat gyaláztad,

amikor ezt mondtad:

Sok harci kocsimmal

fölmentem a legmagasabb hegyekre,

a meredek Libánonra is.

Kivágtam sudár cédrusait,

válogatott ciprusfáit;

eljutottam legtávolabbi csúcsára,

legsűrűbb erdejébe is.

25Kutat ástam, és ittam vizet;

lépteimmel kiszárítom

Egyiptomban a Nílus minden ágát.

26Nem hallottad még, hogy én ezt

régóta elvégeztem,

jó előre kiterveltem?

Most csak véghezviszem,

hogy halomra dőljenek,

rommá legyenek az erődített városok.

27Lakóinak ereje elfogyott,

megrettentek, megszégyenültek;

olyanok lettek, mint a mezei növény,

mint a gyenge fűszál,

a háztetőn nőtt fű,

amely elszárad, mielőtt szárba szökken.

28Én tudom, ha leülsz,

ha kimégy vagy bejössz,

és ahogyan tombolsz velem szemben!

29Mivel tombolsz velem szemben,

és elbizakodott beszéded fülembe jutott,

horgomat orrodba vetem,

zablámat a szádba,

és visszaviszlek azon az úton,

amelyen idejöttél!

30Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt, a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét! 31Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. 32Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Jeruzsálem megszabadul

33Azért ezt mondja az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá, nem fordít feléje pajzsot, ostromsáncot sem épít ellene. 34Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól az Úr. 35Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért.

36Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek. 37Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. 38Egyszer aztán, amikor éppen istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.

Currently Selected:

Ézsaiás 37: RÚF

Highlight

Copy