1Mózes 2

A teremtés hetedik napja

1Így készült el az ég és a föld és azok minden serege.

2A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. 3Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

4Ez az ég és a föld teremtésének története.

Az első ember az Éden kertjében

Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, 5még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje. 6Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. 7Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.

8Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. 9Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

10Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán szétágazott, és négy ágra szakadt. 11Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van. 12Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. 13A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Etiópia egész földjét. 14A harmadik folyónak Tigris a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

15Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. 16Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, 17de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.

18Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. 19Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi. 20Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.

21Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. 23Akkor ezt mondta az ember:

Ez most már csontomból való csont,

testemből való test.

Asszonyember legyen a neve:

mert férfiemberből vétetett.

24Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. 25Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.

Currently Selected:

1Mózes 2: RÚF

Highlight

Copy