Lukács 20

Jézus teljhatalmát védi

(Vers 1–8: v. ö. Máté 21,23–27. Márk 11,27–33.)

1És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és #Mát. 21,23–27. Márk 11,27–33. az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, 2És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda #Csel. 4,7–10. hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? 3Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: 4A János #Márk 11,30–33. keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? 5Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 6Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta #Mát. 14,5. volt. 7Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. 8És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

Példázat a gonosz szőlőművesekről

(Vers 9–19: v. ö. Máté 21,33–46. Márk 12,1–12.)

9És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember #Ésa. 5,1–7. Mát. 21,33–46. Márk 12,1–12. plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. 10És annak idején elküldé #Márk 12,2. szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. 11És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén #Mát. 24,31–37. és meggyalázván, üresen bocsáták el. 12És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: #Ján. 3,16. talán azt, ha látják, megbecsülik. 14De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az #Zsid. 1,2. örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! 15És kivetvén őt a szőlőből, #rész23,33. Zsid. 13,12. megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? 16Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és #rész21,6. 22–24. Mát. 23,37.38. a szőlőt #Mát. 21,42. másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! 17Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők #Zsolt. 118,22. megvetettek, az lett a szegelet fejévé? 18Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; #Ésa. 8,14.15. a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. 19És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

Az adófizetésről

(Vers 20–26: v. ö. Máté 22,15–22. Márk 12,13–17.)

20Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, #Mát. 22,15–22. Márk 12,13–17. a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. 21Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? 23Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? 24Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. 25Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a #Róm. 13,7. császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. 26És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

Halottak feltámadásáról

(Vers 27–40: v. ö. Máté 22,23–33.46. Márk 12,18–27.34.)

27Hozzá menvén pedig a sadduczeusok #Mát. 22,23–32. Márk 12,18–27. közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, 28Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az #5 Móz. 25,5.6. ő testvérének. 29Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; 30A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; 31Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. 32Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. 33A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. 34És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: 35De a kik méltókká tétetnek, hogy ama #Fil. 3,11. 2 Thess. 1,5. világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: 36Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. 37Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének #2 Móz. 3,6. és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. 38Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. 39Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! 40És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

Krisztus Dávidnak fia és ura

(Vers 41–44: v. ö. Máté 22,41–45. Márk 12,35–37.)

41Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus #Mát. 22,42–45. Márk 12,35–37. Dávidnak fia? 42Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, #Zsolt. 110,1. ülj az én jobbkezem felől, 43Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 44Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

Óvás az írástudóktól

(Vers 45–47: v. ö. Máté 23,1.5–7.14. Márk 12,38–40.)

45És az egész nép hallására #Mát. 23,5–7. Márk 12,38–39. monda az ő tanítványainak: 46Oltalmazzátok meg magatokat #Mát. 23,5–7.14. az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; 47Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan #Mát. 23,14. Márk 12,40. imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

Currently Selected:

Lukács 20: HUNK

Highlight

Copy