Józsué 14

A tizedfél törzs öröksége

1Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, #rész21,1. 4 Móz. 34,17. a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett; 2Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta #4 Móz. 26,55.56. 33,54. 34,13. vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek: 3Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök. 4Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára. 5A mint megparancsolta #4 Móz. 34,13.15. vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.

Káleb öröksége

6Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, #4 Móz. 14,24.30. 5 Móz. 1,35.36. a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában. 7Negyven esztendős valék én, mikor elküldött #4 Móz. 13,1–7. engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala. 8Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették #4 Móz. 13,28–30. 33,34. a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet. 9És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott #5 Móz. 11,2.4. a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet. 10Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok! 11Még ma is olyan erős #5 Móz. 34,7. vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre. 12Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok #rész11,21. vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr. 13És megáldá őt Józsué, és #rész15,13. Bir. 1,20. odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül. 14Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét. 15A Hebron #rész15,13. 21,11. neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott #rész11,23. a harcztól.

Currently Selected:

Józsué 14: HUNK

Highlight

Copy