Jób 31

Jób beszédeinek befejezése: erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt

1Szövetségre léptem szemeimmel, #Zsolt. 119,37. és hajadonra mit sem ügyeltem. 2És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? 3Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é #Ésa. 66,24. Máté 25,41. veszedelem? 4Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? 5Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: 6Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! 7Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: 8Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! 9Ha az én szívem asszony után bomlott, #Péld. 7,8.9. és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: 10Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. 11Mert gyalázatosság volna #3 Móz. 20,10. ez, és birák elé tartozó bűn. 12Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, #Péld. 6,26–29. és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. 13Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: 14Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? 15Nem az teremtette-é őt is, #rész34,19. Péld. 22,2. a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? 16Ha a szegények kivánságát megtagadtam, #Jak. 1,27. és az özvegy #Ésa. 10,2. szemeit epedni engedtem; 17És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva #Préd. 11,2. abból nem evett; 18Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve #Zsolt. 37,26. vezettem őt! 19Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül #Máté 25,44.45. Ésa. 58,7. a szegényt; 20Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; 21Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; 22A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! 23Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, #Péld. 22,23. Zsolt. 17,4. 119,120. és fensége előtt tehetetlen valék! 24Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! 25Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; 26Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, 27És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: 28Ez is biró elé tartozó bűn #2 Móz. 22,20. 5 Móz. 13,12.16. volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! 29Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; 30(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot #Máté 5,14. kérjek az ő lelkére!) 31Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? 32(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) 33Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, #Zsolt. 32,3.5. Péld. 28,13. keblembe rejtve bűnömet: 34Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! 35Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. 36Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! 37Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! 38Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; 39Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: 40Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

Currently Selected:

Jób 31: HUNK

Highlight

Copy