Jób 24

Folytatás; Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű

1Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?! 2A határokat #5 Móz. 19,14. odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. 3Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik. 4Lelökik az útról #Péld. 28,28. a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak. 5Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. 6A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. 7Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. 8A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. 9Elszakítják az emlőtől az árvát, #Zsolt. 94,6. és a szegényen levőt zálogba viszik. 10Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen #3 Móz. 19,13. vonszolják a kévét. 11Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. 12A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. 13Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. 14Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli #Zsolt. 10,8.9. a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. 15A paráznának szeme #Péld. 7,7–10. pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. 16Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. 17Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. 18Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, #Zsolt. 11,6. nem tér a szőlőkbe vivő útra. 19Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol #Zsolt. 49,15. azokat, a kik vétkeznek. 20Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa, 21A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett. 22De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez. 23Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. 24Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! #rész22,20. Zsolt. 1,4. 73,19.20. Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. 25Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Currently Selected:

Jób 24: HUNK

Highlight

Copy