2 Sámuel 17
17
Akhitófel ravasz tanácsa meghiusul, őmaga szégyenletes véget ér
1Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom #Zsolt. 3,1. tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel. 2És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát #vers 4. megölöm. 3És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz. 4Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek. 5És monda Absolon: Hívják ide mégis az Arkeabeli #rész15,34. 16,16. Khúsait is, és hallgassuk meg, mit szól ő is. 6És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az ő szavát, vagy ne? Szólj hozzá. 7Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, a melyet Akhitófel ez egyszer #rész16,23. 17,14. adott. 8És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád és az ő emberei igen erős #1 Krón. 12,8. vitézek és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől #Péld. 17,12. megfosztott medve a mezőn. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember, ki nem alszik #1 Sám. 23,22. a néppel együtt. 9Ilyenkor ő valami barlangban lappang, vagy valami más helyen, és meglehet, hogy mindjárt kezdetben elesvén némelyek közülök, valaki meghallja, és azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon népe. 10És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erős vitézek. 11Én azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig, oly számban, mint a tenger partján való föveny; és magad is menj el a hadba. 12Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, a hol található, és úgy lepjük meg őt, miként a harmat a földre esik, hogy se közüle, se azok közül, a kik vele vannak, egy se maradjon meg. 13Ha pedig városba szaladna, mind az egész Izráel köteleket húzzon a város körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még csak egy kövecskét se találjanak ott. 14És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az #rész16,23. Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra. 15Monda pedig Khúsai Sádók #rész15,35.36. és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam. 16Azért sietve küldjetek el, és izenjétek meg Dávidnak ilyen szóval: Ne maradj ez éjjel #rész15,28. a pusztának mezején, hanem inkább menj át, hogy valamiképen el ne nyelettessék a király és az egész nép, mely vele van. 17Jonathán pedig és #rész15,27. Akhimás a Rógel #1 Kir. 1,9. forrásánál állanak vala, a hová méne egy leányzó, ki megmondá ezeket nékik, és ők elmenvén, megmondák Dávid királynak, mert nem akarják vala magokat megmutatni, bemenvén a városba. 18Meglátá mindazáltal őket egy szolga, és megmondá Absolonnak: Elmenének azért ők ketten sietséggel, és menének egy ember házába Bahurim városában, kinek tornáczában volt egy kút, és oda #Józs. 2,4. szállának alá. 19Az asszony pedig egy terítőt vőn és beteríté a kút száját, arra pedig darált árpát hintett; és nem vevék észre. 20Menének pedig az Absolon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Hol van Akhimás és Jonathán? Felele nékik az asszony: Általgázolának a patakon. És keresék őket, de mivel nem találták, visszatérének Jeruzsálembe. 21Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák ezeket #vers 1.3.15.16. Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel. 22Felkele azért Dávid és mind a vele való nép, és általkelének #rész15,28. a Jordánon, míg megvirrada; egy sem hiányzék, a ki által nem ment volna a Jordánon. 23Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsát #vers 1.3. nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendezvén háznépének dolgát, megfojtá #vers 14. rész16,23. Máté 27,5. magát, és meghala; és eltemetteték az ő atyjának sírjába. 24És midőn Dávid Mahanáimba érkezett, átkele Absolon a Jordánon, ő és Izráelnek férfiai mindnyájan ő vele. 25És Amasát tevé Absolon fővezérré a sereg felett #rész19,13. 20,9.10. Joáb helyett. Amasa pedig egy férfi fia vala, a kinek a neve az Izráelita Jithra vala, a ki beméne Abigailhoz, #1 Krón. 2,11–16. a Náhás leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának nővére vala. 26És tábort jára Izráel és Absolon a Gileád földén. 27Lőn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott, ímé Sóbi, az Ammoniták városából, #rész11,1. 12,29. Rabbából való Náhásnak fia, és a Ló-Debár városból való Ammielnek fia, Mákir, és a Gileád tartományában, Rógelimban lakozó #rész19,32. 1 Kir. 2,7. Barzillai. 28Ágyneműt, medenczéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát, 29Mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt #rész15,28. a pusztában.
Currently Selected:
2 Sámuel 17: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain
