1 Királyok 3
3
Salamon házassága
(Vers 1–4: v. ö. 2 Krón. 1,1–6.)
1Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá #2 Sám. 5,6–9. Dávidnak városába, míg elvégezé az ő #rész7,8. házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül. 2De a nép áldozik vala a #3 Móz. 17,4. magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig. 3Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának #rész2,3.4. parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken #3 Móz. 1,3. 17,4. áldozott, és ott tömjénezett. 4És mikor Gibeonba #2 Krón. 1,3–5. Józs. 10,12.13. ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:
Salamon könyörgése
(Vers 5–15: v. ö. 2 Krón. 1,7–12.)
5Megjelenék #rész9,2. 1 Krón. 21,29. Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked. 6És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előtted híven, #vers 14. 2 Sám. 22,22–24. igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik. 7És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. 8És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, #rész4,20. meg sem írattathatik a sokaság miatt. 9Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, #2 Krón. 1,10. hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? 10És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. 11Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre: 12Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, #rész4,29.30.31. úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te. 13Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot #rész4,26. 2 Krón. 1,12. és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. 14És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt #rész15,5. a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét. 15És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének #2 Sám. 6,15–17. ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
Salamon ítélete
16Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte. 17És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban. 18És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban. 19És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt. 20És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette. 21Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem. 22Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király előtt. 23Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. 24És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé, 25Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. 26Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok #Ésa. 49,15. néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté. 27Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja. 28És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, #Péld. 8,11. a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.
Currently Selected:
1 Királyok 3: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain
