AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 12
12
1 Jézus a pászka előtt hat nappal Betániába érkezett, ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott.
2 Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dőltek.
3 Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával,
4 Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:
5 „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért s miért nem adták oda a szegényeknek?”
6 Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.
7 „Hagyd őt – mondotta Jézus –, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.
8 Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek.”
9 A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
10 A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11 mert a zsidók közül sokan mentek le oda és hittek Jézusban.
12 A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13 pálmaágakat szedtek, kimentek eléje és így kiáltottak: „Hozsánna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izráel királya!”
14 Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:
15 „Ne félj Sion leánya! Íme királyod jő, szamárnak csikaján ül.”
16 Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.
17 Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.
18 Azért is ment eléje a tömeg, mert hallották róla, hogy ezt a jelt tette.
19 A farizeusok meg így beszéltek egymás között: „Látjátok, semmi hasznotok már? Lám! Utána megy már a világ.”
20 Azok között, akik az ünnepre felmentek imádkozni, volt néhány hellén.
21 Ezek odamentek a galileai Betszaidából való Fülöphöz és megkérték: „Uram, Jézust akarnók látni.”
22 Fülöp elment és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek és szóltak Jézusnak.
23 Jézus meg így szólt hozzájuk: „Eljött az óra, hogy az embernek Fia megdicsőüljön.
24 Bizony, bizony azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.
25 Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt.
26 Ha valaki kiszolgál engem, kövessen is engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, meg fogja becsülni azt az Atya.
27 Most nyugtalan a lelkem. Mit mondjak? Atyám, ments meg engem ez órától! De hisz ezért jöttem erre az órára.
28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Hang szólt az égből: „Meg is dicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.”
29 Az ott álló és hallgató tömeg azt mondta: „Mennydörgés hallatszott.” Mások ezt mondták: „Angyal beszél vele.”
30 Megszólalt Jézus: „Nem értem szólt ez a hang, hanem érettetek.
31 Most folyik a világon az ítélet! Most fogják e világ fejedelmét kivetni.
32 De én is, ha engem felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonok majd.”
33 Ilyen jelképpel fejezte ki, hogy mily halállal kell meghalnia.
34 „Mi a törvényből azt hallottuk – felelte neki a tömeg –, hogy a Krisztus örökre megmarad, hogy mondhatod hát, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Ki ez az embernek Fia?”
35 Jézus azt felelte nekik: „A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36 Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek.” Ezeket mondta Jézus, azután elment és elrejtőzött előlük.
37 Bár ily nagy jeleket tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, melyet mondott:
38 „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? Az Úrnak karjáról ki előtt hullott le a lepel?”
39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás később még azt is mondta:
40 „Vakká tette szemüket, megkövesedetté szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek, meg ne forduljanak, és meg ne gyógyíthassam őket.”
41 Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét és őróla beszélt.
42 Mégis még az elöljárók közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket.
43 Mert jobban szerették az emberek elismerését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ad.
44 Jézus hangosan kiáltotta: „Aki bennem hisz, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
45 És aki engem lát, azt látja, aki engem elküldött.
46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
47 Ha valaki beszédemet hallgatja, és nem őrzi meg, én nem ítélem meg azt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.
48 Van valaki, aki megítéli azt, aki elvet engem és beszédeimet el nem fogadja, az Ige ítéli el, amelyet szóltam, az Ige ítéli e1 azt az utolsó napon.
49 Mert én nem magamból szóltam, hanem az Atya, aki engem elküldött, adott nekem parancsot arra, hogy mit szóljak, és mit beszéljek.
50 És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amiket tehát beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondotta nekem.”
Currently Selected:
AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 12: CSIA
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
