A zsoltárok könyve 23

Dávid zsoltára.

1Az én pásztorom az Örökkévaló!

Minden jóval ellát engem:

2dús legelőin megpihentet,

friss patakokhoz terelget,

3felüdíti lelkem,

és az igazságosság útján vezet,

jóságos természete szerint.

4Bizony, még ha a halál árnyékában,

sötét és mély völgyeken kell is átmennem,

akkor sem félek a gonosztól,

mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.

Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.

5Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom,

mint szívesen látott vendéged előtt.#23:5 mint… előtt Szó szerint: „Megkened fejemet olajjal”. A vendéglátó a vendég fejét és haját illatos olajjal dörzsölte be: így frissítette fel, különösen a nagy melegben.

Bizony, színig töltöd poharam!

6Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek,

az Örökkévaló házában#23:6 házában Utalhat a Templomra (lásd a Szójegyzékben), de Isten mennyei lakóhelyére és jelenlétére is. lakom, egész életemben.

Currently Selected:

A zsoltárok könyve 23: EFO

Highlight

Copy