Jeremiás siralmai 1
1
Az Örökkévaló keze sújtotta Jeruzsálemet
1 # 1:1 Az első, második és negyedik részben minden vers a héber ABC soronkövetkező betűjével kezdődik. Jaj, milyen elhagyatott lett
az egykor oly népes város!
Hogy megözvegyült,#1:1 megözvegyült Az egész könyvben, amely egyetlen siratóének, Jeruzsálemről úgy beszél a szerző, mint leányról vagy asszonyról, és sokszor így is nevezi: „Sion leánya” vagy „Júda szűz leánya”. Amikor maga Jeruzsálem szól, akkor is így van megszemélyesítve.
pedig milyen dicsőséges volt a nemzetek között!
Aki úrnő volt a tartományok között,
most robotoló rabszolgává lett.
2Keservesen sír éjjelente,
könnyei áztatják arcát.
Senki sem vigasztalja
régi szeretői közül.
Barátai mind elárulták,
ellenségeivé lettek.
3Júda népét elhurcolták otthonaiból,
rabszolgasorba kerültek, kenyerük a szenvedés.
Messze földre vitték őket, idegen nemzetek közé,
de ott sem találtak nyugalmat.
Üldözőik mind utolérték őket,
nem menekülhettek szorult helyzetükből.
4Még a Sionba vezető utak is gyászolnak,
senki sem jön a szent ünnepekre többé.
A városkapuk helyén üresség tátong,
a papok keservesen sóhajtoznak.
Leányait szolgaságba hurcolták,#1:4 Leányait szolgaságba hurcolták Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. A masszoréta héber szövegben: „Leányai szenvednek.”
ezért süllyedt Sion keserűségbe!
5Ellenségei fölülkerekedtek,
könnyedén legyőzték,
mivel az Örökkévaló büntette meg Siont
tömérdek bűne miatt.
Gyermekeit fogságba hurcolták,
fogolyként vonultak ellenségeik előtt.
6Megfosztották Siont minden ékességétől,
odalett minden dicsősége!
Fejedelmei olyanok lettek,
mint a szarvasok, ha nincs legelőjük,
— roskadozva menekültek
üldözőik elől.
7Nyomorúsága idején,
száműzetése napjaiban
régi dicsőségére emlékezik Jeruzsálem,
s drága kincseire.
Mert népe ellenség kezébe esett,
s nem volt, aki segítsen rajta.
Ellenségei pedig csak nézték,
s gúnyosan nevettek bukásán.
8Bizony, súlyosan vétkezett Jeruzsálem,
ezért lett tisztátalan!
Akik eddig tisztelték, most megvetik,
mert látták megszégyenülését.
Keservesen sóhajt ő is,
szégyenében eltakarja arcát.
9Saját vére szennyezi ruhája szegélyét.
Mivel nem gondolt jövőjére,
szörnyű mélyre süllyedt.
Senki sem vigasztalja.
„Lásd meg, Örökkévaló, szenvedéseimet,
mert ellenségeim ujjonganak fölöttem!”
10Ellenségei kirabolták Siont,
minden kincsétől megfosztották.
Néznünk kellett, hogy ellenségeink
még a szent helyre is behatoltak,
pedig te azt parancsoltad, Urunk,
hogy idegenek ne menjenek be gyülekezetedbe!
11Egész népünk sóhajt és nyög,
amint kenyér után vágyakoznak,
kincseiket is eladják egy falat kenyérért,
hogy éhen ne haljanak.
„Lásd meg, Örökkévaló, nézd,
mennyire semmibe vesznek bennünket!
12Nézzetek rám,
kik erre jártok!
Vajon van-e ehhez hasonló fájdalom,
mint amely engem ért,
amellyel az Örökkévaló keze sújtott
izzó haragja napján?
13Mert a magasból tüzet küldött az Úr,
mely átjárta csontjaimat.
Hálót feszített lábam elé,
és a földre terített.
Elhagyottá lettem,
naphosszat csak sínylődöm.
14Vétkeim igáját vettem nyakamba.
Az Úr keze fonta össze,
súlyuk lehúzza fejem,
erőm elfogy, botladozom.
Kiszolgáltatott azoknak,
akik erősebbek nálam.
15Erős harcosaimtól elfordult az Úr,
nem törődött velük.
Sereget küldött ellenem,
hogy fiaimat összetörje.
Az Úr maga taposta össze Jeruzsálemet,#1:15 Jeruzsálemet Szó szerint: „Júda szűz leányát”.
mint szőlőt a szüretelők.
16Ezért sírok oly keservesen,
ezért folynak könnyeim,
mert messze tőlem a vigasztaló,
aki lelkem felüdítené.
Gyermekeim elpusztultak,
mert ellenségem fölülkerekedett rajtam.”
17Segítségért eseng Sion, karjait kitárja,
de senki sem vigasztalja.
Az Örökkévaló hozta ellene a nemzeteket,
hogy Jákób népét körülkerítsék:
úgy tekintenek Jeruzsálemre,
mint tisztátalanra.
18„Igazságos az Örökkévaló! Igazságosan bánt velem,
mert parancsai ellen lázadoztam.
Figyeljetek rám, ti népek mindannyian,
s lássátok fájdalmamat!
Fiaimat és leányaimat
mind száműzetésbe hurcolták!
19Hiába hívtam segítségül szeretőimet,
mind cserbenhagytak!
Papjaim és fejedelmeim
éhen haltak a városban,
ennivalót kerestek,
hogy életben maradjanak, de hiába.
20Nézz rám, Örökkévaló,
milyen szorult helyzetben vagyok!
Lelkem háborog, szívem vergődik,
mert engedetlen és lázadó voltam.
Az utcákon ellenség gyilkolja gyermekeimet,
a házakban a halál pusztít.
21Halld meg Uram, sóhajtásomat,
mert nincs más, aki vigasztalna!
Minden ellenségem hallotta veszedelmem,
s ujjong, hogy így bántál velem.
Hozd el a napot, amelyet előre hirdettél,
amikor ők is úgy járnak, mint én!
22Lásd meg minden gonosz tettüket!
Bánj velük is úgy,
ahogy engem büntettél sok vétkem miatt,
mert sokat sóhajtozom,
és szívem is beteg!”
Currently Selected:
Jeremiás siralmai 1: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
