Jób könyve 31
31
1(Mikor még jó dolgom volt,)
„Szövetséget kötöttem szemeimmel,
hogy fiatal lányokra nem nézek vágyakozva.
2Hiszen ha megkívánnám őket,
milyen örökséget kaphatnék akkor Istentől,
mi jót várhatnék a Mindenhatótól?
3Mert aki vétkezik, annak romlás a büntetése,
a bűnösnek pusztulás a sorsa!
4Hiszen Isten éberen figyel,
szemmel tartja minden lépésemet.
5Ha görbe utakon jártam vagy hazudtam,
ha becsaptam a társam, ha megkárosítottam
— Isten azonnal észrevette volna.
6Bárcsak lemérné tetteimet az igazság mérlegén!
Meglátná akkor ő is, hogy ártatlan vagyok!
7Ha letértem az igaz útról,
ha szívem szemem kívánságát követte,
ha kezemet bűn szennyezte be,
8más arassa le akkor, amit vetettem,
és tépje ki tövestül, amit ültettem!
9Ha szívem más asszonyára áhítozott,
ha kerestem az alkalmat, hogy vétkezzem vele,
10akkor feleségem más férfi ételét készítse,
és más férfi háljon vele!
11Hiszen gyalázatos bűn lett volna, ha így teszek,
ítéletre méltó lennék biztosan,
12bűnöm égetne, mint a tűz,
megemésztene teljesen,
elpusztítaná minden vagyonomat.
13Ha nem bántam igazságosan szolgáimmal,
mikor panaszuk volt ellenem,
14hogyan állhatnék meg Isten színe előtt?
Mit válaszolhatnék neki, mikor felelősségre von?
15Hiszen engem is, a szolgámat is
ő teremtett az anyaméhben.
Ugyanaz az Isten formált mindkettőnket
anyánk szíve alatt.
16Nem tagadtam meg a szegényektől, amire vágytak,
segítettem az özvegyeket,
nélkülözni nem hagytam őket.
17Megosztottam kenyerem az éhezőkkel,
bőven adtam az árváknak.
18Igen, apjuk voltam az árváknak,
és gondviselőjük az özvegyeknek egész életemben.
19Ha szegényt láttam rongyosan,
takaró nélkül a nyomorultat,
örömmel segítettem rajtuk.
20Juhaim gyapjából adtam nekik meleg takarót,
s a rongyosat felruháztam,
úgyhogy áldottak érte mindannyian.
21Nem fenyegettem az árvát kezemmel,
mikor segítséget kért a kapuban.
22Nem így van? De igen!
Ha nem lenne igazam,
szakadjon ki a karom tövestől,
és vállam váljon el testemtől!
23De mindezeket el nem követtem,
egész életemben tiszteltem és féltem Istent,
s a Mindenható büntetésétől rettegtem!
24Nem bíztam gazdagságban, pénzben, vagyonban,
csak a Mindenhatóban.
Nem reménykedtem soha színaranyban.
25Nagy gazdagságom miatt nem dicsekedtem,
hatalmas jövedelmem sem tett elbizakodottá.
26Nem imádtam a ragyogó Napot,
sem a gyönyörű Holdat,
27nem intettem csókot feléjük kezemmel,
nem csábították el szívem.
28Hiszen utálatos bűn lenne, súlyos büntetésre méltó,
ha megtagadtam volna a Menny Istenét!
29Mikor ellenségem baj érte,
nem örvendtem romlásán,
nem nevettem kárörvendőn,
ha bajba került.
30Soha nem átkoztam,
s nem kívántam halálát.
31Jól tudták a szolgáim:
az idegen nálam mindig jóllakott,
32a jövevénynek szállást kínáltam,
vendégül láttam az utazókat.
33Mások talán eltitkolják vétkeiket,
de én soha nem tettem ilyet!
34Nem féltem az emberektől, hogy rólam mit mondanak,
nem féltem rokonaim véleményétől,
nem burkolóztam hallgatásba,
nem zárkóztam házamba!
35Ó, bárcsak meghallgatna engem!
Bárcsak válaszolna nekem a Mindenható!
Írná csak könyvtekercsbe, mit vétettem!
36Bátran vállaimra venném a vádakat,
s fejemre tenném azt a tekercset, mint koronát!
37Számot adnék előtte minden lépésemről,
s mint fejedelem, úgy járulnék elébe.
38Ha bárkitől elvettem volna földjét,
annak barázdái ellenem kiáltsanak,
39ha munkásaim bérét ki nem fizettem,
ha gazdájától megpróbáltam elvenni birtokát,
40akkor földemen búza helyett tövis teremjen,
s árpa helyett hitvány gyomok!”
Itt végződnek Jób beszédei.
Currently Selected:
Jób könyve 31: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
